Az elején még szépen működött a munkamegosztás, de mára sok minden megváltozott. Posztolónk pasija szép lassan elhízik, de e mellé még lustaság és határozatlanság is társul. Általában nem érdekli, mi kerül a szervezetébe, míg a barátnő igyekszik a tudatos táplálkozásra helyezni a hangsúlyt, párja ezt képtelen tolerálni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
arra lennék kíváncsi, hogy vajon kb. mennyi idő után jön a kiábrándulás a párunkból általánosan? Olyan szinten, hogy már menthetetlen a kapcsolat. Vagy ha még tesz is rá pár lapáttal... Onnantól számítva, hogy az összeköltözés után derültek ki a rossz tulajdonságai, de elnézted neki, mert a békés együttélés híve vagy.
A kezdetben erős és határozott párom meghunyászkodó lett (felújítást végeztünk nyáron, a mester meg olyan undorítóan szemtelenül és lekezelően beszélt vele, ő meg csak helyeselt. Mintha nem ő lenne a megrendelő, aki a pénzt adja. Napokat késett, ha ígérte, hogy jön, nem jött, és néha szó nélkül állított be, tiszta véletlen, hogy otthon voltunk. Iszonyú kuplerájt hagyott és semmit nem takarított össze maga után. Nem az ő lakása, nem az ő dolga...)
Nem áll ki magáért, és nem csak ebben, hanem más téren sem. Ehhez még a rendetlenség is társul. Ő sokáig nem akart leválni az anyjáról, elé rakták az ebédet és mostak rá. És most is az lett, hogy vagy csak magára gondol, vagy hagyja, hogy összegyűljön a szennyes és valaki majd csak csinál valamit. Pedig az elején olyan szépen működött a munkamegosztás.
Visszaesett a kapcsolatunk ahonnan semmit nem haladunk előre. Alig akad már bármi közös dolgunk. Bőven harminc fölött vagyunk már. Minimum egy kis önállóságot várnék el.
Kérdeztem tőle, mi oka van annak, hogy még együtt vagyunk, ő megvonta a vállát, majd bekapcsolta a tévét! És ez csak súlyosbodni fog, úgy érzem.
Mostanában igyekszem életmódot váltani. Többet mozgok, egészségesebben élek, és nem lenne rossz ledobni pár kilót sem. Nem vagyok kövér, és nem a drasztikus fogyás a célom, de van egy kis fölösleg, és egy nő sosem lehet elég vékony. Mondom a páromnak is, hogy táplálkozhatna tudatosabban, de ha követem, felborulna az összes fogadalmam, mert ő semmit sem sportol, keveset mozog (egy megállót sem sétálna le, inkább vár villamosra), szereti a gyors kajákat, a pizzát, tésztákat. Naponta kétszer eszik zsíros ételt, jó nagy adagokat. Persze édességet is. Általában nem érdekli, mi kerül a szervezetébe... és hát ő is szépen gömbölyödik. Elmondhatom, hogy én sokkal jobban érzem magam a bőrömben, amióta tudatosan táplálkozom, de ő nem kapott még kedvet ehhez. Neki az egész hétvége akkor jó, ha nyugton tespedhet.