A lány részéről volt egy kis félresiklás a kapcsolat elején, és ez a nüansz is talán közrejátszik Levélírónk döntésében, miszerint esze ágában sincs elvenni barátnőjét. Hogyan folytatódhat egy olyan kapcsolat, ami sosem volt igazán lángoló, csupán két ember szexuális kompromisszuma?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Kettő éve vagyok együtt a barátnőmmel. Ő egyszer, még az elején félrelépett, én megbocsátottam neki, plusz, nem ismertem az illetőt, mert ha ismertem volna, akkor szakítottam volna. (Azt soha nem értettem, hogy a nők miért lennének kevésbé vétkesek a félredugásért, holott pont nekik van ebben elszámolni valójuk. A megcsalt nők pedig inkább mindig a szeretőre haragszanak a párjuk helyett. Nyilván egyszerűbb egy ismeretlen nőre haragudni, ...ez kicsit önbecsapás, és ha nem rúgja ki a pasiját, akkor az csak azért, mert így tud valamennyit megtartani az önbecsüléséből. Valamivel jobban érzi magát tőle.) Én nem éreztem jobban magam, és annyira nem is taglózott le, mert én mindig is úgy gondoltam rá, hogy nem feleségnek kell. Ami viszont az én hibám, hogy ezt nem közöltem vele.
A féltékenység: Ha ő lájkolja egy csávó képét, akkor azt nekem szó nélkül kell tűrnöm, vagy ha a jelenlétemben hosszasan elbeszélget egy sráccal. Amikor én teszek hasonlót ellenkezőneművel, akkor kapok egy kis fejmosást. Ezektől eltekintve tündéri lány. Jószívű, empatikus, okos, őszinte. Sok mindenben támogat és hasonló az érdeklődésünk, szinte soha nem vitázunk. Szeretem, de nem vagyok belé szerelmes. Hogy az elején hogy volt nálam ez, őszintén már nem tudom. Először talán a „szerelem” szót kéne definiálni - férfi szemszögből. Azt tudom, hogy az elején sem volt olyan lángoló a dolog nálunk. Barátok voltunk, aztán összejöttünk, de olyan nagy lángolás nem volt. A szex rendben működik. Hasonlókat szeretünk az ágyban is, a vágyaink megegyeznek, de nem a szerelem az, ami felizgat benne. Csak érintkezek egy meztelen nővel.
Ami a probléma, hogy felvetette nem rég, hogy házasság, meg ilyenek. Látta, hogy hezitálok, talán osztatlan lelkesedést várt. Nem ez lenne a helyes lépés. Akkor mi stimmelne ehhez? Elmondani neki most, mit érzek és mit nem, aztán majd ő dönt? Aztán rajta múlik, meddig akarja ezt így. Vagy simán csak szakítani, minden magyarázat nélkül
( neki lenne jobb így) . Szóval, működik aminek működnie kell, a felszínen, de úgy érzem, hogy csak kellemesen elvagyok vele. Így meg nem megyek bele házasságba. Most arra gondolok, hogy milyen lesz 5 év múlva? Mert ha ketten ülünk egy helyen és nézem ahogy issza a kávét, rám mosolyog, vagy csak áll a fürdőszobában, semmit nem mozdít meg bennem.
