„Félek az elvárásoktól, hogy köteles vagyok jól kijönni és kedvelni a gyerekét” - Mert bizony nem minden gyerek aranyos, vagy ha az is, lehet, hogy Levélírónknak nem azt az oldalát fogja majd mutatni. Akárhogy is, ő mindig második lesz ebben a felállásban.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Ez lenne az első olyan kapcsolatom, melyben a másiknak gyermeke van. Én 27 éves nő vagyok, ő 36, elvált. Már az elején elmondta, mi a helyzet, persze nem rögtön ezzel indított. Én meg sokszor töprengek azon, mire készüljek, vagy mire kell odafigyelnem? Félek az első találkozástól a gyerekével - amire nyilván egyszer majd sor fog kerülni - , legalább annyira, mint amikor majd a szüleinek akar bemutatni. Nem voltam még ilyen helyzetben, de a kínossági fokát már előre érzem. Nyilván a volt felesége is tartja a kapcsolatot a gyerekével, aki majd mesél rólam, még ha nem is szándékkal.
Mennyire lehetek önző, ha belevágok ebbe a kapcsolatba? Úgy értem, mi az, ami egy hasonló helyzetben lévő nőnek jár és mi az, amihez nincs jogosultsága? Félek az elvárásoktól, hogy köteles vagyok jól kijönni és kedvelni a gyerekét. Nem minden gyerek aranyos, vagy ha az is, lehet, nekem nem azt az oldalát fogja majd mutatni. Vagy kapásból nem jövünk ki egymással. És az önzőségre visszakanyarodva, nehogy félreértsétek: engem nem a családja érdekelne, hanem ő, aki egy nyitott, nyugodt és rendes férfi. A gyerek nem akadály, de nem is biztosítás... Mindenféle ünnepet, alkalmat nyilván emiatt külön töltünk majd, ha valamit együtt akarunk, neki majd mindent át kell szerveznie, vagy lemondania a gyerek miatt. Én megértem, hisz az a normális, hogy a gyerek az elsődleges, de sajnos az is biztos, hogy én mindig idegen leszek a számára. Elsősorban tapasztalatokra lennék kíváncsi.
