A pornó is egy szexuális segédeszköz, és ha valakinek ilyenre van szüksége, akkor az rengeteget elárul a kapcsolatról. Levélírónk a pasija helyett szégyelli magát, amikor ő inkább pornót néz, minthogy vele legyen. Ilyen helyzetben milyen egyéb lehetőségek vannak a szakításon kívül, ha már a párbeszéd sem működik?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
mit tehetnék ilyen helyzetben?
Májusban lennénk egy évesek, ez nem egy hosszú idő, és már itt tartunk – lehet, hogy nem is jutunk el addig.
Már a jelenlétemben is pornót néz, nem csinál belőle titkot, látom, hogy mit néz, és még arra se veszi a fáradtságot, hogy lerakja az ablakot, csak megállítja és kérdi, mi van. Egyszer mondta, hogy nézzük együtt, én meg azonnal eljöttem tőle, úgyhogy már ezzel sem vesződik, ...abban, hogy becsaptam az ajtót, benne volt a véleményem erről. 25 éves, nem kéne még erre rászoknia.
Először nagyon kiakadtam, aztán megszoktam egy darabig, majd motoszkált bennem, hogy ez így mégsem oké.
Már nem tudok rá úgy nézni, hogy ne szégyelljem magam, szégyellem a helyzetet, hogy ő inkább pornót néz, minthogy velem szexeljen. Szerinte ez nem gáz, a pornó ma már a kultúra része, könnyen elérhető... Ilyen baromságot is csak egy pasi mondhat.
Nehéz erről beszélnem bárkivel is, mintha ez nem is velünk történne. Aztán olyan dolgai is vannak, hogyha rákérdezek, kivel volt X napon, azt mondja, nem emlékszik.
Már többször elhatároztam, hogy vége, majd a következő héten döntök, aztán tesz egy gesztust, megígér valamit és gyengül a szándékom. Mindig tudja, mikor jött el ennek az ideje. De ezek ellenére nehéz összeegyeztetni ezt a saját elvárásaimmal és ízlésemmel.
A közös programjaink: mindig meglát valamit, ami kihagyhatatlan, akkor magával rángat. Utána lenyugszik, ami jó, mert néha nem bírom azt a feszített tempót, amit ilyenkor diktál. Mégis úgy érzem, mintha egy teher lennék neki, akivel kötelezően foglalkoznia kell. Nagyon hiányolom a lelki közelséget, és nem tudom, hogy a szakításon kívül mit tudnék még tenni.
