„Annak ellenére, hogy nem mindig értjük meg egymást, nem akarom elhagyni, mert hiszem, hogy egy kapcsolatot nem eldobni, hanem megjavítani kéne” – Ám ha a barátnő telefonfüggő, sokszor figyelmetlen, tapintatlan és mogorva, az összeköltözést nem is kéne annyira erőltetni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
mi már az összeköltözés előtt álltunk, amikor a barátnőm rájött, hogy nincs rám ideje. Mégse költözzünk össze. Nem értettem. Két hónapra szétmentünk, de utána is láttam, hogy körülötte szépen zajlik az élet. Újra megpróbáltuk, és volt, hogy legalább egy fél napot is sikerült együtt tölteni, minőségi idővel. Mivel nem laktunk együtt, általában úgy szokott lenni, hogy hétköznap én mentem hozzá, délután 16-kor. Ő otthon is elfoglalt, állandóan telefonál, vagy az ügyfelek, vagy a rokonság. Amikor telefonál mellettem, mentségére mondva, nem ő kezdeményezi a hívásokat, hanem őt hívták.
Próbáltunk beszélni erről, de rájöttem, hogy én csinálnék ebből problémát, hiszen semmi bűnt nem követ el. Nem akartam, hogy azt érezze, ki szeretném sajátítani. Én több időt igényelnék vele, ő talán kevesebbet, és talán ezt látta be, amikor visszatáncolt az összeköltözéstől. Én cuccoltam volna hozzá.
Sokszor figyelmetlen, tapintatlan és mogorva, amiket az elfoglaltságának tudtam be: tett olyan megjegyzést egy testi dolgommal kapcsolatban, ami után már nem tudtam akkor lefeküdni vele, mert betalált és szégyelltem magam miatta.
Annak ellenére, hogy nem mindig értjük meg egymást, nem akarom elhagyni, mert hiszem, hogy egy kapcsolatot nem eldobni, hanem megjavítani kéne. Az összeköltözést a magam részéről úgy tudtam volna csak megoldani, hogy onnan nincs vissza, mert ahonnan eljöttem volna, azt a lakást átalakították volna a szüleim. Tehát nem átmenetileg terveztem.
