Levélírónknak már sok mindent mondott a szebbik nem, de a legfájóbb az volt, hogy találjon magának olyat, akinek minden mindegy, annak kelleni fog. Szerinte a túlzott elvárások és a végletekig túráztatott női egók miatt jár mindig így. Mert dobni még mindig egyszerűbb, mint magyarázkodni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Amikor valakivel szakítanak, nem szükséges elmagyarázni, miért hozott a másik ilyen döntést. A hoppon maradt félnek is fölösleges magyarázatokat kérnie, az csak kapkodó kísérlet arra, hogy a másik hátha belátja, jobb maradni. De ha egyszer már kimondták, hogy nem akarnak tovább ebben maradni, ott egy döntés már megszületett, és nemigen lehet meggyőzni. És ha lesz is folytatás, az a kapcsolat onnantól milyen minőségű lesz? Én minden szakítást meg visszautasítást kisebb pofonként éreztem. Ez abban az esetben különösen fájdalmas, ha ő hibázott, és nem volt olyan nyitott a probléma megbeszélésére sem. A legszörnyűbb, amikor önsajnáló szöveggel dobnak, hogy valójában nem bennem, hanem bennük volt a hiba. Ezek nagyon átlátszóak.
Ez sima önzőzés, más csomagolásban. Ők azok, akik bármilyen vitánál csak magukat nézik, csak a maguk vélt igazát hangsúlyozzák. De mégis velem szakítanak. Működhetne a kapcsolat, ha elgondolkodnak a saját hibáikon, de arra mindig hiába vártam, hogy na most hátha belátja. Aztán sokszor azon kapom magam, hogy: de miért akarom meggyőzni őket? Ne azért gondolja meg magát, mert én erőltetem, hanem csak a saját szempontjából gondolja végig, hogy kinek van igaza és valójában mit szeretne.
Mondták már, hogy találjak olyat, akinek minden mindegy, annak kelleni fogok. Azt érzem, hogy a nagyra hízott egójuk miatt dobnak, mert egyszerűbb, mint a tenni akarás. Egy senkinek érzem magam olyankor, hogy megint elment egy szakasz időm.
Volt, hogy mindenünk megvolt egy jó élethez, de az a magát szavahihetőnek kijelentő hölgy mégis lelépett minden magyarázat nélkül. Még negatívat sem mondott legalább, ebből a szempontból viszonylag könnyebben viseltem.
Volt, hogy elkényeztettem valakit, de sokszor azt éreztem, hogy semmibe vesz, nem érdekli, amit csinálok, ez jár neki, mindent teljesen természetesnek vett. Egy haverom szerint minden az összeköltözésig szép, utána kicsit jobban megismered a másikat és akkor örülni fogok, ha magától távozik. Ha ebben tényleg van realitás, az nekem megint csak lehangoló.
