A barátok és bizonyos családtagok már annyira telebeszélték Levélírónk fejét azzal, hogy a barátnője magasabb kategória nála és hamarosan úgyis talál jobbat, hogy elkezdett aggódni és a féltékenység is nyomokban megjelent már. Hasznos dolog problémát fabrikálni oda, ahol nincs?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Két éve vagyunk együtt és néhány barátom és pár családtagom, aki ismeri őt, már többször elmondta véleményét, hogy becsüljem meg a barátnőmet, mert nagy szerencsém van vele. Valaki úgy fogalmazott, miután kifejtette véleményét, hogy idővel ráébredhet, hogy jobbat is érdemelne, illetve másoknak is felkeltheti az érdeklődését, mert a munkájából adódóan sok emberrel tartja a kapcsolatot. És mit tudok tenni, ha máshogy dönt.
Egy művelt, csinos és értelmes lányról van szó, aki nem keresi a támadási felületeket a párján, csak úgy szórakozásból vagy unalomból, és aki állandóan képzi magát. Nem érdeklődik az ostoba celebvilág iránt, a mainstream divat sem fontos kérdés nála és az olvasmányai is ehhez az életfelfogáshoz igazodnak.
Az anyagiak sem központi kérdés nála, tudatosan vásárol, pénzügyeit rendben tartja, nem sznob, minden lépését meggondoltság jellemzi, az értékítélete is normális. Megértő és nyitott és én abszolút megbecsülöm, nem élek vissza vele.
Ha hibát vél bennem, nem hisztivel hívja fel a figyelmem, hanem kommunikációval, ami hatásos is. Nem követelőzik, csak szeret, úgy ahogy vagyok.
Talán azért mondják ezt nekem, mert irigyelnek.
Igazat megvallva, amikor társaságban vagyunk, kilóg a barátaim közül, ahol a nők sem hasonlítanak hozzá szinte semmiben, vagy csak kevés dologban (a barátaim kicsit szeretik a közönséges, primer humort, ő meg nem nagyon, de elviseli tőlük).
Egyenlő félként tekint rám, sosem érezteti, hogy valamiben különböznénk.
De befészkelte a fejembe magát a gondolat, hogy valóban, jobbat is érdemelne és így a féltékenység is mocorog néha.
Nem akarom őt uralni, birtokolni, sem rejtegetni, ő nem is hagyná, de akkor mit tehetnék?
