„Néha azt állítja boldog, mert néha a fickó „aranyos is tud lenni”. Nekem a néha egy kicsit kevés” – Senki nem szeretné, hogy egy tróger kerüljön be a családjába, pedig ez a helyzet látszik realizálódni a következő történetben. A szóban forgó rokon tudna találni ennél a csávónál jobbat is, de nem mozdul az ügyért.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egyik közeli rokonom nagyjából két éve tengődik egy rossz – kívülállóként szemlélve is rossz – kapcsolatban, és nem tudom meggyőzni, hogy ébredjen fel.
Történet: A női fél harmincas, neten ismerte meg ezt az embert. Először azzal viccelt, hogy csak talonban tartja. Később a tények rácáfoltak erre. Az is közre játszott, hogy nagyon közel lakott hozzánk.
Eleinte örültem neki, hogy van valakije, aztán kb. a második-harmadik találkozás után kezdtem jobban kiismerni, amikor a bájmosoly mögé láttam, utána pedig abból, ahogy a párja róla mesélt a hozzáköltözése után.
Mi egy becsületes, szorgalmas polgári család vagyunk, az a faszi meg egy sunyi, kényelmes, önző, állati lusta ember.
40+ amúgy, ám néhány éve költözött csak el otthonról. Autója nincs, jogosítványa sem volt soha – ez nem elvárás, ettől még lehetne jó ember, de nem az. A lényeg, hogy bármi felmutatható érték, vagy szeretetreméltó tulajdonság nélkül kívánna beépülni a családunkba, aminek senki se örül.
És nem mondhatja senki azt, hogy törődjek a magam dolgával, ne velük, mert ezen már túl van az egész ügy, rám is tartozik.
A rokonom se boldog benne, nem tudom, mivel tartja sarokban a hapsi. Az már kiderült, hogy ilyen típusú emberrel nem tud és nem is lehet hosszútávon kiegyensúlyozott kapcsolatot fenntartani, mégse rúgja ki és jön el tőle.
Volt, hogy engem hívott fel este sírva, hogy elpanaszolja, hogy megint nem jött haza, nem tudja hol van, nem veszi fel a telefont, és mennyire nem törődik vele, megint lesz*rja vagy épp kiabált vele. És amikor azt mondom neki, hogy most azonnal költözz haza és hagyd ott, helyesel, már azt is megbeszéljük, mikor segítek neki a cuccával, majd másnap úgy beszélünk erről, mintha meg se történt volna az előző hívása... Ezt nem értem. Miért ragaszkodik egy nulla emberhez? Egy olyanhoz, aki tulajdonképp semmilyen szinten nem felel meg neki. Az sem másodlagos, hogy ő a férfi személyiségének pont ellentéte: kommunikatív, szereti a mozgást, a rendet, a kiszámítható életet, és mindig előre tart, igyekvő, nem iszik. Most meg ott kell ülnie egy ilyen csávó mellett. Néha azt állítja boldog, mert néha a fickó „aranyos is tud lenni”. Nekem a néha egy kicsit kevés. Szóval, mit tud egy kívülálló tenni, aki úgy-ahogy maga is érintett és nem akarja, hogy bekerüljön a családba később egy ilyen? Nagyon féltem őt. Tudna találni mást és jobbat ennél, olyat, amilyet megérdemel. De ehhez ki kell mozdulnia abból, amibe most bele van ragadva.
