A szakítással egy időben járt le Levélírónk munkahelyi szerződése is, így semmi sem hátráltatta már abban, hogy a vidéki pasijától hazaköltözzön. Igen ám, de 10 éve nem tartotta a kapcsolatot a hazaiakkal, ami az újrakezdést így tovább nehezíti. Kiesett a randik világából is, és nem akar olyan 40 felé közelítő, kétségbeesetten kapkodó, stíluszavaros nő lenni, aki 21-nek érezve magát járja az éjszakát.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mindketten akartuk a szakítást, eddig tartott a dolog, viszont én annak idején (kb. 10 éve) mindent feladva költöztem hozzá vidékre... 37 vagyok, gyerekünk nem volt, és már én is kezdek letenni erről a dologról, több okból is, amiket most nem részleteznék.
Ott olyan munkám volt, ahol a diplomámat nem tudtam használni, mégis jól elvoltam, mert szerettem, amit csináltam. A szakítás után hazaköltöztem a fővárosba, ahol már nincs senkim, vagyis olyan ismerősöm, akire számíthatnék, erről nagyban én tehetek, hiszen elhanyagoltam a barátokat, pedig sokszor hívtak. Úgy tűnt, mintha leráznám őket, pedig néha tényleg csak nem értem rá, viszont amikor meg ráértem volna, lusta voltam utazni, az igazat megvallva... Most már nem lenne pofám bejelentkezni náluk. Vagy te ezt hogy fogadnád? Megbocsátanál? Barátságokat újrakezdeni úgy, hogy azt se tudom, ki házas, ki hol él...egyáltalán él-e?
A szakítás azért is lett végül időszerű, mert a melóhelyemen is lejárt a szerződés és nem hosszabbították meg, így már semmi se tartott volna lényegileg ott. Még nem látom a kiutat. Kiestem a randik világából, és nem akarok olyan 40 felé közelítő szánalmas nő lenni, aki még mindig 21-nek tartva magát, az anyaszerepet megunva, vagy épp nélkülözve, járja az éjszakát és semmire nem mond nemet. A méltóságom és a tartásom nálam elég fontos szempont. Kedvem se lenne ehhez.
Hogyan tudnék ezek után egyedül újrakezdeni bármit is? Most otthon vagyok a családomnál, akik a szükségben segítenének, de nem akarok mindenben rájuk támaszkodni és a régi gyerekszobámban megöregedni!!
Van megtakarításom, de az nem akkora összeg...ahhoz sok, hogy csak úgy ész nélkül elherdáljam, ahhoz viszont kevés, hogy valami értelmesbe vághassak vele. Szóval, mi a kiút ilyenkor?
