A kontrollmánia és a féltékenykedés gyakran együtt jár, még akkor is, ha a pasid már átfésülte a mobilodat és tudtodra adta, hogy irgumburgum lesz, ha nem tartod be a játékszabályait. Igen ám, de manapság egyre kevesebb azoknak a nőknek a száma, akik imádják, ha szűkítik a mozgásterüket.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
26 éves vagyok, ő velem egyidős.
Röviden úgy jellemezhetném a jelenlegi kapcsolatom, hogy ami neki szabad, az nekem nem. Még ha nem is szándékosan csinálok olyat, ami esetleg neki nem tetszik, hogy csak egyet említsek: múlt héten egyik rokonomnak segítettem pakolni. A telefonom le volt halkítva, és a nap nagy részét nála töltöttem. A páromnak szóltam róla előre. Aztán hazafelé látom, hogy sok nem fogadott hívás és üzenet van tőle. Este jól leoltott, hogy mi az, hogy én nem válaszolok neki? Amúgy nem volt semmi vészhelyzet, csak bejelentkezést akart. Nem szórakozni voltam. Megmondtam előre, hogy kb. mikor végzek, és ahhoz tartottam is magam.
Azt mondta, hogy majd ő is így fog viselkedni legközelebb. Tőlem...
Ő úgy szereti értelmezni, hogy nekem semmi közöm nincs hozzá, ő merre és kivel van, és mit csinál. Egy ehhez kapcsolódó eset: egyik régi exe felkereste, és azóta minden nap beszélnek, szerintem sokat, a helyzethez mérten. A nő képeket is küld magáról, a párom meg azzal védekezik, hogy tud rólam, irántam is érdeklődött, hogy milyen vagyok. Meg mindent elmond róla nekem, meg is mutatja a képeit (bár nem érdekel!) de ezzel nem nyugtat meg. Ők két szakítás után már nem kezdték el harmadjára, ez a történetük. És részéről ez rendben is van. A kontrollmánia meg a féltékenykedés új dolog nála, egyszer felvetette, hogy nézzük meg egymás telefonját, ami meg is történt, én nem kérdeztem semmit, ő meg a telómban lévő valamennyi névre rákérdezett, hogy ő meg ő ki? Én meg elmondtam, mert nincsenek titkaim. Lehet, hogy ez beteges nála, és nem tudom, hogy ez később milyen mértékig súlyosbodhat. Voltam már nagyon féltékeny emberrel és azt soha többet nem akarom. A féltékenység mögött szerintem mindig önbizalomhiány, vagy uralkodni vágyás van. Nekem egyik verzió se tetszik, egyikben sem tudnék élni, de nála még pont határon van a kettő.
Egyfolytában vele akarok lenni, ő jár a fejemben, a megcsalás értelmetlen, és ezt nem fogja fel. Ha valami nem tetszett neki, azt mindig utólag tudom meg. Egyszer mondott olyat, egy hasonló jelenet után, mint amit először írtam, hogy „remélem, ebből tanultál” és akkor kiálltam magamért és azt mondtam, ha nevelgetni akar, akkor most hagyjuk abba az egészet. Utána hetekig csak a kedvemben járt, mert megérezte, hogy ezzel nagyon betalált nálam.
Van a másik módszere, amikor eljátssza, hogy megsértődött: ha rákérdezek, holnap délután találkozunk-e, látom rajta, hogy nem nagyon akar, és kicsit túl is játssza, befordul, nem szól hozzám. Nem szeretem, ha tesztelnek, meg a határaimat próbálják kipuhatolni, azt sem, hogy nekem kéne kitalálni, hogyan kéne úgy viselkednem, ami neki megfelelő. Lehet, hogy még ő sem tudja, mit akar igazából?
