Amikor annyi nő van a világon, miért kell hóbortos és kiszámíthatatlan egyedekre várakozni? Levélírónk már fél évet szánt egy olyan nőre, aki vállrándításokkal rendezi le a helyzeteket, és ez az életfilozófiája pont az ellentéte annak, amit a pasi képvisel - hogy csak egy dolgot említsünk, amiben nem egyeznek. Ha csak kevés tulajdonság szimpatikus valakiben, miért kell ennyi időt pazarolni rá?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Nem értem ezt a viselkedést. Össze kéne jönnünk, mégse jövünk. Ő 32 (nő) én 27. Lassan fél éve megy ez a játék köztünk, és számomra állandóan visszatérő probléma, hogy míg én igényelném a minél több együtt töltött időt, nekem úgy tűnik, hogy ő megvan nélküle. Segítettem neki, amikor a volt pasijával szakított, ott voltam vele, nem volt könnyű neki. Elmondható, hogy mi, jelen állapotunkban, már régóta túlléptük a barátság szintet. Eleinte lazán vette, neki a heti 3 találkozó sem jelentett gondot, pedig ő budai, én meg szentimrei vagyok, ami nem táv, de mégis 1 óra tömegközlekedés mindkettőnknek. Ő azt mondja mindenre, hogy nem probléma.
Most egyre inkább azt látom, hogy sok dologhoz egyszerűen lusta. Nem jön át hozzám sem, inkább lemondja az egész aznapi találkozót, csak mert rossz kedve támadt két óra leforgása alatt. Amúgy szívesen van velem általában, és én is vele, de ez nem kapcsolat. Pontosabban így nem tudjuk elkezdeni. Lehet, hogy fél egy új kapcsolattól? Annyi mindenre gondoltam már.
Egy nagyon aranyos nőről van szó, aki néha rendetlen (bár ki nem?) nagyon el tud kényelmesedni, mert vagy van a tévé, vagy játszik valamin.
Ha hullámzó kedve van, akkor nem a felnőtt viselkedés jellemzi: volt, hogy megbeszéltük, találkozunk, majd felhívott, hogy mégse, ami nekem jól jött, mert volt egy befejezetlen ügyem, majd megint felhívott és mondta, hogy ma lenne az egyetlen nap, amikor a héten találkozni tudunk, máskor nem lesz alkalma rá, egy óra múlva... Most ez mi volt? Ha nagyon lusta, akkor én megyek fel hozzá. Én sűrűn jövök-megyek, ő inkább otthon ülős. Ahol sok mindennel le tudja magát kötni. Ő sok mindent meg tudna oldani egymaga, ha nagyon akarná, de inkább vagy úgy hagyja, vagy szól valakinek.
Amikor azt mondom, hogy ő félvállról veszi az egész kapcsolatot, azt mondja, ő ilyen. Nem piszkálom. Az előző kapcsolataimban sem telepedtem soha senkire – bár azok nem ilyen szellősek voltak.
Szóval, ez így langyos nekem, és a „lesz ami lesz” életstílus sem a kedvencem, nem tudok rá alapozni. Halogat, én meg kicsit átverve érzem magam, az érzéseimnek se tesz jót. Nekem elfogadhatatlan, hogy valakivel, akihez vonzódok, így bánjak. Alapesetben, ha tudják a dolgukat: a nő választ, a férfi pedig dönt. Ami most a mi esetünkben nem működik, vagy ha igen, teljesen kifacsart módban.
