„ Azt a tanácsot kaptam, hogy ilyenkor kell szünetet tartani, és majd letisztulnak az érzelmeink, de én azt hallottam a szünetekről, hogy az a szakítás előszobája” – A kapcsolat egyelőre működőnek mondható, aminek csak a nem túl megbízható női megérzés vethet véget, miszerint a pasi csak elmímeli az érzelmeket, és valójában magának sem meri bevallani, hogy nem működik a kémia.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátommal alig kilenc hónapja vagyunk együtt. Még most is úgy érzem, hogy megtaláltam az igazit, azt, akivel hosszabb távon is el tudom képzelni az életet. De egy ideje folyamatosan azt érzem, hogy hiába mond nekem dicsérő dolgokat, mintha csak üres szavak lennének. Mintha már megszokásból tenné. Amikor ír nekem, azt érzem, mintha csak egy elvárásnak tenne eleget, valamit le tud, amit teljesítene kell. Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, és nem azt mondom, hogy olyan, mintha nem is szeretne, mert keres, figyelmes, tudom, hogy nem lenne velem, ha nem gondolná komolyan, de mégsem érzem azt, amit kellene.
Nem tudom, hogy idő kell még neki, vagy egyszerűen nem látja be, hogy nem én vagyok neki a megfelelő. Nem látom a szemén, hogy szerelmes lenne. Én minden pillanatban igyekszem megfelelni neki, annyira akarom ezt a kapcsolatot. Az előző párom kifejezetten érzelmes típus volt, lehet, hogy valahol hozzá mérem, és emiatt érzek így. Megbeszélni nem tudom ezt vele, mert tudom, hogyan reagálna, rosszul is hangzana tőlem a kérdés, és nem segítene semmit. Egy kis ideig minden szép és jó, majd megint visszaáll minden a hagyományos kerékvágásba. Várom, hogy lássam, még ha őt ez lehet, nem hatja meg. Elhagyni nem akarom, mert szeretem és mellette akarok lenni. Azt a tanácsot kaptam, hogy ilyenkor kell szünetet tartani, és majd letisztulnak az érzelmeink, de én azt hallottam a szünetekről, hogy az a szakítás előszobája.
V.
