A pasi nagy nehezen megnyílik és mesél az exéről. A múlt feltárul és a barátnő rájön, hogy hiába mondja, hogy már túl van rajta, mégis sokat él a fejében a lány, kínos részletességgel. Elfogadja, hogy előtte is volt a párjának élete, és csak remélni meri, hogy legalább ugyanannyira szereti most őt is.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Viszonylag frissnek tekinthető kapcsolatban vagyok. Én komolyan gondolom, azt mondja, ő is. Szeretem őt. A szüleim is és a barátaim is kedvelik. Nem titkolta, hogy előttem volt egy kb. négy éves kapcsolata, aztán sokáig volt egyedül. Akivel utoljára együtt volt, a lány szakított vele, és nehezen tette túl magát rajta. Szerintem még most sem. Nagy szerelem volt a részéről.
Egy beszélgetős délután kértem, meséljen az exéről, nem magától hozta fel. Elmondta, hogy meghatározó része lesz a múltjának mindig is. Én nem a barátnőjét akartam jobban megismerni rajta keresztül, hanem az ő mostani érzéseit vele kapcsolatban. Eltelt sok idő azóta, biztos túl van már rajta, gondoltam.
Viszont amiket mesélt, és ahogy mesélte, elbizonytalanított. Utána már magától is felhozta a témát. Azt mondta az exéről, hogy gyönyörű volt, kalandvágyó, humoros, az ágyban váratlan dolgokkal is meglepte. És rájöttem, hogy ezekkel én nem tudom felvenni a versenyt. Más karakter vagyok.
Ő nem az a kalandvágyó típus, ezért is lepett meg, hogy ilyen lány mellett volt sokáig. Én őt nyugodtabb embernek ismerem, nem sejtettem, hogy neki milyen egy ideális kapcsolat.
Negatív tulajdonságait is felsorolta azért, hogy makacs, akaratos, önfejű és néha szétszórt volt, időpont gondok, ilyesmik. És ezek megint olyan dolgok, amik ellentétes tulajdonságai a barátoménak.
Az ellentétek ellenére nagyon szerelmes volt. Én meg soha nem hittem az „ellentétek vonzzák egymást” -szabályban, mert abból semmi tartós nem sülhet ki – hiszen ellentétek, akkor miért is? - legfeljebb később jönnek a problémák. És amiket mesélt, hogy miket tett meg érte, abból tudom, hogy tényleg nagyon szerette őt.
Én nem hasonlítok se külsőleg, se belsőleg az exére.
Elfogadom hogy előttem is volt élete, és remélni tudom csak, hogy ugyanúgy szeret engem is, - vagy ha ugyanúgy nem tud, máshogy, de ugyanolyan intenzitással.
Nem tudom mennyit javítana a helyzeten egy esetleges beismerés a részéről, saját magának is, hogy mégse tette túl magát az exén?
