Levélírónk barátnője 37 évesen jött rá, hogy még élni akar, és egy nyári kalandozás során – amit titokban tartott párja előtt – jutott arra a következtetésre, hogy még nem akarja lekötni magát.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kérdésem inkább a 35 fölötti korosztályhoz szólna.
Esetem: működő kapcsolat egy 37 éves nővel, aki egyik pillanatról a másikra, minden előjel nélkül dobbant. Szeptember elején ért véget a dolog. Csak a tisztánlátás végett és amiatt, hogy tanuljak belőle, egyik hétvégén meg akartam beszélni vele, de csak mélben volt hajlandó kommunikálni. Azt hámoztam ki, hogy még élni szeretne, „felszabadulni” – és ha egy nő használja ezt a szót, az komoly. Nem volt vita, nem vágta a fejemhez a hibáimat, nem vádolt azzal, hogy ő mellettem nem mehet sehova ellenőrzés nélkül - ami nem is lett volna igaz, mert sosem faggattam, kivel és hova megy, ha nem velem van - minden ilyenkor bevetni szokás klisé elmaradt.
Mindössze egy dátummal nem voltam tisztában, amikor volt egy nélkülem történt nyaralása, amikor 3 napig elérhetetlen volt. Minden-mindegy-már alapon elmondta, hogy nem akarta, hogy úgy történjen, de a régi haverjaival ment el, volt köztük férfi is, és este ivászat volt, utána meg egyéb is. Lehet, akkor jött rá, hogy élni akar és felszabadulni? Mert ha mellettem van, az nem élet? Azzal búcsúzott, hogy minden az ő hibája és ne haragudjak rá.
Pozitívum: nem gyötrődöm és nem agyalok rajta, ki a hibás.
Negatívum: újra egyedül vagyok - és hamarosan szerintem ő is egyedül lesz. Ha felébred.
Oké, hogy a kapuzárási pánik a nőknél a legdurvább, de mit akar ezzel a korához nem méltó életfelfogással egy negyvenfelé tartó nő?