„Zavar, amikor ”kislány”-nak szólít, pedig amúgy ez tök kedves gesztus, semmi baj nem lenne vele” – Nem is a 12 év korkülönbség Levélírónk problémája, sokkal inkább az, hogy a párja tapasztaltabb az élet terén, mint ő. Vajon van közös jövőjük?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van egy férfi az életemben, 12 év korkülönbség van közöttünk, az én javamra. A barátaim nagyrészt a saját korosztályom, akikkel nem nagyon jön ki, nem tudják befogadni. Ez a része nem is lenne baj, nem kötelező velük találkozni. Ők nem is értik, miért vagyok vele, de nem a korkülönbség miatt, más okból nem bírják. Ő elég nyílt, és gyakran intim dolgokat is kibeszél, ha a figyelem középpontjába akar kerülni. Volt olyan beszólása, hogy ő megcsalta az előző barátnőjét, amire nem büszke, (de ha már elmesélte, valószínűleg az). És ez keveseknek tetszett.
Engem nem is ez zavar, inkább az, hogy ő több mindenben előrébb tart az életben nálam, ami mondjuk természetes. Nem várom el tőle és nem is erőltetem, hogy zárkózzon fel hozzám, mert ez nem lehetséges, mindennek megvan a természetes rendje.
Ő nagyon önálló, az adóbevallást pikkpakk kitölti, én meg csak nézem a lapokat. Sok mindent elvállal és megcsinál helyettem, nekem még jogsim sincs, és nem is akarok, mert idegileg nem bírnám azt a sok agressziót, ami ezzel jár. Vezessen az, akinek van erre idegzete.
Nem rég felvetette, hogy költözzünk össze és jövőre esküvő... És ezen agyalok már napok óta. Mert nem biztos, hogy mégis egymáshoz tartozunk, ellentétben azzal, hogy egyelőre minden jól működik köztünk. Zavar, amikor ”kislány”-nak szólít, pedig amúgy ez tök kedves gesztus, semmi baj nem lenne vele. Lehet, hogy túlgondolok pár dolgot, de mivel szeretek teljes képet látni, a barátaim szavára is adok valamennyire, akik nem értik miért vagyunk együtt és mit akarunk egymástól.
Nem szoktam mondani neki, hogy szeretem és egyszer, amikor külön Szilvesztereztünk, írtam neki hajnali 3-kor, hogy szeretem, ő meg egyből azt vette le, hogy biztos most léptem félre, és bűntudatból küldtem neki.
Nem akarom, hogy állandóan az orrom alá dörgölje majd a jövőben, hogy mennyivel kevesebb vagyok nála. Akkor inkább lennék egyedül. Szeretném ezt a kapcsolatot fenntartani, de nem biztos, hogy arányaiban ugyanúgy, mint ő képzeli. És nem is szeretném három év közösen befektetett munkáját kidobni. Köztes megoldást nem látok most. Vissza lehet ezt még fordítani, vagy lassítani rajta?
