A csaj foglalt, mégis bepróbálkozott Posztolónkkal, aki komolyan vette, és az ő részéről szakított is párjával az újért. A gesztus nem lett viszonozva, így a pasi két szék közé a padlóra került.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
Szóval, megismerkedtem egy hölggyel tavaly – amúgy az egész story véget ért már tavaly, csak érdekelne pár vélemény, egyrészt erről a hozzáállásról, és persze a naivitásomról is.
Szimpátia lett első látásra, már akkor úgy beszélgettünk, mintha évek óta ismernénk egymást. Elmondta a panaszát, hogy nem jó a kapcsolata, és én is hasonlókat meséltem. Tervezgettük egy kicsit a közös jövőt, de csak elméletben. Én lezártam az akkori kapcsolatom, és vártam, hogy ő is ezt tegye, hogy továbblépjünk, tisztességesen, nem sunyiskodva.
Ő megígérte, hogy szakít, de a szakításuk mindig csak kitolódott, most ezért nem lehet, most azért nem. Végül beismerte: mindent bevallott a párjának, aki megbocsátott neki.
Most ennek mi értelme volt?? nem azt vártam, hogy valljon, hanem úgy beszéltük meg, mint két értelmes felnőtt, hogy szakít vele. Mint két értelmes felnőtt, akik már uralják a saját sorsukat, nem pedig alárendelik magukat neki.
Azt mondta, átgondolta, és rájött, hogy sokat fektetett már bele abba a kapcsolatba, sok év munkája és emléke köti össze őket... Ja, jó, mondom. És most én mihez kezdjek? Azt nem tudja, de tartsuk a kapcsolatot. Erre nem voltam hajlandó.
Próbálták helyrehozni a kapcsolatukat, nem tudom, hol tart jelenleg a dolog. Amúgy tőle tudom, hogy nem én voltam az első boltlása abban a szép kapcsolatában, amit kár lett volna feláldozni. Erről ennyit. Szeret, meg minden, de elhagy. Hazudott nekem, hazudott magának, hazudott a drága párjának is.
