„Féltékeny vagyok + elővigyázatos. A párom nagyon ritkán próbál ki új dolgokat, tudom milyen, és nekem a lelkesültsége sem tetszik” – Amikor felbukkan párunk exe, abból mindig konfliktus van, különösen akkor, ha az illető naponta jelentkezik be, és azt képzeli, ezzel senkit sem zavar.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tanácstalan vagyok, remélem, segíteni tud valaki...
Negyedik éve leszünk lassan együtt, és nekem olyan gondolataim támadtak, hogy ki fog-e tartani mellettem továbbra is a párom, ha igen, meddig? Vajon állandóan versengenem kell más nőkkel? És nekem kell mindig szépnek lennem, mindenben odafigyelni magamra, míg ő büszkén elhízhat? De a lényeg, amiért billentyűzetet ragadtam: a féltékenység. A jogos fajtából. És ez aktuális sajnos, nem is alaptalan.
A párom hat évig volt együtt egy nővel, aki most felbukkant az életében. Az exe tudja, hogy vagyok, mégis folyamatosan keresi a páromat, aki el is mondja nekem, hogy csak a közös emlékeket elevenítik fel – mintha ezzel megnyugtatna! - arról írogatnak, mi volt akkor, mikor még együtt voltak, és milyen más minden most.
Az, hogy elmondja, nem nyugtat meg igazán, mert tudom, hogy elég könnyen meggyőzhető, és hogy mindez a páromra is hatással van / vagy lesz. És már rám is biztosan, mert sokszor eszembe jut a csaj, meg a levelezgetésük, hogy most vajon mivel fogja felkeresni, meddig mennek el a nosztalgiában, vajon engem kibeszélnek-e? Egyeztetnek-e talit?
Volt egy kis vitánk, ahol azt vágta a fejemhez, hogy úgy látszik, nekem még nem volt olyan komoly kapcsolatom, mint nekik... HÁT akkor minek szakítottak?? Más álláspont az enyém, és szerintem az is érthető. Még azt is visszamondta, hogy az a másik azt mondta rám a fotóim alapján, hogy „aranyos” vagyok. Nekem ez valahogy teljesen máshogy hangzik tőle. Aranyos...
Belátom, ha a másiknak igaza van, ha a dolog olyan, amibe neki több tapasztalata van, ezért mindig eléri, hogy magamat okoljam.
Mivel most nem lehet beülni sehova, elmondtam, hogy ide, a közös lakásunkba fel ne hozza azt a nőt. És az arcáról nem azt olvastam le, hogy „mit képzelsz, dehogy” hanem inkább azt, „miért ne, elvégre közös a lakás”.
Azért nem minden ennyire rossz köztünk, nagyon gondoskodó ember és szeretem őt. Ezért is vagyok féltékeny. Csak ez az ügy most a lehető legrosszabb időben jött elő.
Vannak pillanatok, amikor elfelejtem mellette ezt a dolgot, de nőként tudom, hogy az a másik nem véletlenül bukkant fel hosszú idő után, nem ok nélkül jelentkezik be mindig, és jól esik neki, ha egy férfi figyelmét magára vonja, olyanét, akihez egykor köze volt. Valamikor röviden jelentkezik, még mondja is, hogy most csak ennyire futotta, mintha ez nagy tragédia lenne nekünk.
Valahol a csajt is megértem, nő vagyok, páromtól már nem várom el, mert képtelen rá. Nekem ez nem esik jól, és most nagyon finoman fogalmaztam.
Féltékeny vagyok + elővigyázatos. A párom nagyon ritkán próbál ki új dolgokat, tudom milyen, és nekem a lelkesültsége sem tetszik, hogy már csak egy kis lökés kéne, és találkozna vele. Olvasók, ti mit tennétek a helyemben? Van-e jogom eltiltani őt ettől a nőtől?
