„Ha húzzuk az időt, az egyikünknek se jó, immár világos, hogy eltérő a jövőképünk. Ő inkább nem beszél róla” – Sokszor előfordul, hogy összeköltözés után ütköznek ki a különbségek, de ha már minden kiderült, csak a jó szexért együtt maradni időpazarlás...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Távkapcsolatból költöztünk össze a barátnőmmel, és én egy ideje úgy érzem, ennek a kapcsolatnak nincs jövője. A barátnői, mióta megismertem őket, nem vesznek komolyan, nevetség tárgya vagyok. Semmi okot nem adtam rá, arra se, hogy kidumáljanak a hátam mögött. Ja, a párom semmit nem tesz ezért, nem zavarja, lehet ő is jól mulat ezen. Nekem a barátaim jó részével megszakadt a kapcsolatom. Volt egy nő ismerősöm, akivel sokat beszéltem haveri alapon, amikor a párom megtudta, egy szavába került, hogy megszakítsam érte ezt a kapcsolatot is. Vele mindent meg tudtam beszélni, de annyi volt.
Amikor egyszer kifakadtam erről, ő azzal védekezett, hogy sosem kért tőlem ilyet... Dehogynem. Mondanom sem kell, hogy a maradék néhány barátom se szimpatikus neki. Ha tovább akarom tetézni: egyikünk se kedveli a másik szüleit. A munkámat nem tartja valami hasznos dolognak. Nekem viszont el kell ájulnom azért az odaadásért, amit ő viszont a melóhelyén tanúsít, ha mesél róla. Ezek ilyen kis felszín alatti dolgok, nem vitázunk sokat, de ha mégis, ezek előtörnek és léteznek.
Nem vágna földhöz a szakítás, szakítottam már és csaltak is meg, velem is csaltak mást, tehát valamennyire veterán vagyok. Csak ha húzzuk az időt, az egyikünknek se jó, immár világos, hogy eltérő a jövőképünk. Ő inkább nem beszél róla. Élünk egymás mellett. A szex jó, csak a többi nem stimmel. Megpróbálhatnánk egyensúlyba hozni az életünket, de van értelme?
Szép, vagy nem szép, amikor már nem neked kezd megfelelni a párod, nem miattad újít be dolgokat, az szomorú, de van. Illetve előfordulhat. Nem hibáztatom magam, hogy én is felelős vagyok ezért, én csak a legjobbat akartam kihozni ebből, támogattam, biztattam, ha kellett – még ha nem is lett nagyon viszonozva. Csak mindezek fényében a darálást is azért még lehetne valahogy „stílusosabban” csinálni.
