A csaj nehezen boldogul a konyhában, és a bevásárlás során is teljesen tapasztalatlan. Látszik, hogy mindent megcsináltak helyette. Levélírónk a hajlandóságnak a nyomát se látja, hogy ez esetleg később változhat, így most eltöpreng, hogy érdemes-e mindezt tovább folytatni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem élünk együtt. Én 34 vagyok, ő 26.
Nem azt mondom, hogy a gyermekeim anyját keresem benne, főleg amiatt, hogy néha én is egy gyereket látok benne. Nehezen nyílik meg érzelmileg, mintha nem is lenne rá igénye. Viszont vannak érdekes megjegyzései: hogy pl. ha lesz majd gyereke, csak ő választhat nevet neki. Egyszer egy ismerősünk helyzete kapcsán kifakadt, hogy ő biztosan nem nevelné más gyerekét, ha úgy adódna. Jó, ezen lehet vitázni, de ezen is felcsattant.
Próbálok mindenben mellé állni, akkor is, ha esetleg nincs igaza. Amikor nálam van, megállapítom, hogy a háziassága nulla, a kaját is nekem kell elé raknom. Még a szüleivel él, tehát ez változhat, de én egyelőre nyomát nem látom. A hajlandóságot nem tapasztalom.
Az odafigyelés nem az erőssége. Nálam soha nem mosott el egy poharat se. De inkább csinálom én, minthogy ő a takarításon gyorsan átrohanva, vagy rosszul mosogasson el. Nem azt akarom, hogy főzzön rám valamikor, de annyit elvárhatnék, hogy a boltban vásárláskor legalább valamennyire feltalálja magát, pl. nem tudja mi a különbség a vaj és a margarin között.
Bár nyílt konfliktus nincs, de tudom, hogy mikor bántottam meg valóban valamivel, és mikor van az, hogy csak azt hiszi, megbántottam. Finoman adok neki tanácsot, és néha besértődik, én meg nem vagyok olyan, hogy ráhagyjam. Rosszul lát pár dolgot. pl. az egyik barátnője és a pasija kb. havonta szakítanak és szerinte ez belefér egy normális kapcsolatba, mert csak hullámvölgy, de szerintem ez már nem hullámvölgy, inkább évődésnek hívják.
A tévét úgy nézi, hogy közben teljesen hipnotizálva van, nem lehet hozzá szólni. Ha akkor közeledek hozzá némi szex reményében, ki van zárva (hozzá tartozik, hogy heccből úgy szoktam néha áthívni, hogy gyere át, együtt tévézünk, de ezt ő szó szerint szereti érteni). És elgondolkodom, vajon milyen jövőnk lehet?
