Mit is jelent ez egy olyan kapcsolatban, ahol a felek túl hamar költöztek össze, és az azóta ingerszegény létezést a lány azzal töri meg, hogy a pasi nyaralásra vonatkozó terveit egy kis különélésre módosítaná ?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Röviden, jelenleg másfél év után csak sodródunk, elvagyunk és emiatt felmerült bennem a kérdés, hogy egy szünet talán átértékelne bennünk pár dolgot. Rosszul időzítettem, mert ő épp felvetette, hogy nyáron menjünk el valahova, én meg azzal folytattam, hogy szerintem inkább külön kéne töltsünk valamennyi időt.
Mi nagyon hamar összeköltöztünk a megismerkedésünktől számítva. És nem hibáztatom, mert nekem is megvannak a magam hibái. Nem nehéz együtt élni vele, de úgy érzem most, sokat vagyunk együtt, és kellene nekem egy kis magány is.
Jó vele. Nincs elhidegülés, figyelünk egymásra, lehet vele beszélni, de ezután rögtön azzal jött, hogy biztos szakítani akarok ezzel. Magát hibáztatja, hiába mondom, hogy nem erre akarok kilyukadni. Azt mondta, biztos ki akarom élni magam... Mert én vagyok a fiatalabb... és nem hitte el, hogy nem ez a szándékom, és nem is a mélyebb elköteleződéstől félek.
Tény, hogy egy ideje semmit nem csinálunk együtt, ami szabadidős és mindketten ugyanúgy élvezzük.
Nem tudja, mi ez most, és már én is hibásnak kezdem érezni magam, hogy ezt egyáltalán felvetettem. Azt mondja, ha kis időre is elhagyom, nincs vele senki és csak magára számíthat. Mivel vidéki vagyok, messzebb lennék tőle. Ez sem tetszik neki. Nem megszokásból vagyok vele, de szerintetek a szünet tényleg nem jó ötlet ebben a fázisban?
Szüksége van rám, nekem is rá, de egy kis privát tér is kéne, amit nem arra használnék, mint amire hiszi.
De tény, hogy azon kívül, hogy eljárunk néha, ahova kell, egész nap ülünk, azon a környéken nincs is semmi más lehetőség, max., ha sétálgatunk, mint az öregek. Nem izgalomra vágyom, csak az unalom egy másik verziójára : D nem tudom, érthető-e így?
