Beleütni az orrunkat más kapcsolatába magyaros sajátosság? Posztolónk arra kíváncsi, vajon mit árul el a barátok jelleméről, ha ilyen mértékben belefolynak mások kapcsolatába? És miért adnak tanácsokat az újrakezdésre vonatkozóan, saját példájukba csomagolva?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Helló mindenkinek! Volt egy szakításom, de nem is most, hanem legalább fél éve, és még mindig egy csomóan meg vannak lepve, hogy kb. négy év után elhagytam egy rendes embert. Ők kívülről látták a rendes embert. Én meg vele éltem. ÉS még mindig téma egyesektől, hogy na de miért...? hisz olyan szépen megvoltunk, olyan jó volt, ...pedig dehogy volt jó. Az utóbbi 1 évünk katasztrófa volt. (Hazudozott, nem beszélt velem, mindenen besértődött. Ha ő kért valamit és nem azonnal ugrottam, azt természetesen „direkt csináltam”. Stb. )
Előttük tényleg úgy játszotta el, hogy minden oké, ezt elismerem. Ők ezt szokták meg, így ismertek minket, és nem viselik el, ha a továbbiakban megtörjük a szép képüket rólunk, mert ők azt szeretik, ha megyünk hozzájuk és minden ugyanúgy van, kéz a kézben mosolygunk rájuk és egymásra.
Az a kérdésem, mit árul el a barátok jelleméről, ha ilyen mértékben belefolynak mások kapcsolatába, és amikor egyszer vége lesz valamiért, még utána is értetlenkednek? Miért adnak tanácsokat az újrakezdésre vonatkozóan, gyanútlanul saját példájukba csomagolva? Ezt sosem fogom megérteni. De még mindig lehet, hogy én vagyok furán bekötve, hogy ennyire zárkózott vagyok, és még ki is osztom azokat, akik számonkérnek. Nem azért hallgatom meg őket, mert érdekel a véleményük, hanem mert akkor hamarabb leállnak vele, s még mindig jobb, mintha velem foglalkoznának, hogy van-e már más, és mi van velem?
Fordított esetben én abszolút ellenkezőleg reagálnék, amit már lemértem azon, amikor hülyén érzem magam, ha egy társaságban vagyok valaki más párjával. Eszembe nem jutna kérdezősködni, beleavatkozni a dolgukba. De ez én vagyok...
V.
