Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nem túl jó jel, amikor egy férfi azzal érvel, hogy a párkapcsolaton belüli erőszakot mindig a nők provokálják ki. Sokáig voltunk együtt, és én többet tettem érte, mint ő értem, támogattam anyagilag és amikor szóltam, hogy lassan visszacsengethetné, azt mondta, hogy biztos azért kérem vissza, mert szakítani akarok. (Így volt, de nem emiatt.) Utána jött ilyen szövegekkel. Most egy nála tizenvalahány évvel idősebb nővel van, persze csak barátok... Ezért nem értem, hogy gyakorlatilag szabad tőlem, azt csinál, amit akar, nekem nem kell beszámolni arról, hogy azzal a nővel csak barátok-e vagy sem. Bár neki sem lesz könnyű dolga, a bátyjával végkép, aki szerint: „a nőt néha helyre kell tenni” majd hozzátette, de ha ért a szóból, az neki is a legjobb. Ja, ezt ne vegyem komolyan, mert csak viccnek szánta...

Érthető, hogy bátyussal csak két alkalommal találkoztam, az is nyögvenyelős volt részemről, de valami ünnep volt náluk, nem tudtam kikerülni hihető indokkal.

Már a kapcsolatunk elején olyanokat mondott, hogy a nők ok nélkül szakítanak, mert amiket felhoznak indoknak, azoknak zöme baromság. És a férfiaknak esélyük sincs józan érvekkel kiállni magukért. Meg amikor azt mondja egy nő, magányra van szüksége, ezért szakít, de két hét múlva már mással látja. Meg hasonló sarkítások, amik valakire biztos igazak lehetnek, nem mondom, de az általánosítást mindig utálom, pláne, ha olyanra vonatkoztatják, akire nem volt jellemző.

Fél év telt el a szakításunk óta, és még mindig legalább kétnaponta küld egy hosszú levelet, amiben magát fényezi, engem ekéz (meg amúgy a nőket). Ez el fog múlni egyszer, vagy kénytelen vagyok mindenhonnan letiltogatni? Míg együtt voltunk, ennyit nem írogattunk egymásnak, mint most.