„Le akartam utazni a Velencei tóra egy barátom szülinapjára. Őt is akartam vinni, mire rávágta, hogy nem kíváncsi a lerészegedésünkre" - Ha el akarod üldözni a pasidat, állandóan kritizáld mindenben és feltétlenül mutasd be anyunak, amennyiben ő hatványozottabban elviselhetetlenebb nálad.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Idén lennénk két éve együtt a barátnőmmel. Ő 26, én 34. Most már látom, hogy egy bizonyos jellemvonása honnan ered. Az anyja ilyen, hogy semmi sem lehet elég jó, mindent kritizál, örökké elégedetlen, ha nyerne a lottón, arra is azt mondaná, hogy nem jó, nem elég, úgyis elmegy... Valamiben kiegyezni vele nem lehet, a saját akaratát szeretné átvinni mindenben. Most nem tudom, volna e értelme még időt adni magunknak. Sokáig én is olyan voltam, hogy képtelen voltam felismerni, miért érzem kellemetlenül magam ebben a kapcsolatban. Elfogadtam az átmeneti megoldásokat.
Nem túl jó most a kommunikációnk, azaz ő azt hiszi, hogy a folyamatos vádaskodása annak számít. Neki most csak alkalmi munkái vannak, és talán kínosnak érzi, mert állandóan beszól, hogy nekem se túl jó. Pedig én nem vádoltam soha, nem nehezteltem rá, de ő fejben mindezt elképzeli és lejátssza. Amikor meg ígéretet kaptam, hogy jobb pozícióba kerülhetek a melóhelyemen, rögtön rávágta, hogy úgysem úgy lesz, úgyis mást találnak majd. Azt mondtam, hogy az se véletlen, hogy engem szúrtak erre ki. Válasz: biztos a vécében véletlenül futottam össze a főnökkel és így választott ki, tehát csak mákom volt, én voltam épp ott, ha más van ott, más kerül számításba, és erre se legyek büszke, mert nem magamért választottak. Csak amikor ilyeneket mond, tényleg úgy érzem, hogy nem érek eleget. Amikor nullára nem volt pénzem, az sem látszott rajtam, ugyanolyan gáláns és életvidám voltam vele.
Volt, hogy le akartam utazni a Velencei tóra egy barátom szülinapjára. Őt is akartam vinni, mire rávágta, hogy nem kíváncsi a lerészegedésünkre. Mondtam, hogy már nem vagyunk 19 évesek, sok ottani családos, és egyáltalán nem olyan lesz a légkör. Nem hatotta meg. Fejben eldöntötte és lejátszotta, eltérő vélemény nem létezik. Ha ellenkezek, érzelemmegvonás a megtorlás.
Még ezekre rá is mindig meg tud lepni valamivel.
Visszahallottam olyat, hogy én nem engedek neki ezt vagy azt... mire megmondtam neki, hogy légy szíves ne terjessz baromságokat, tudom, az intrikagyártás a nőknek létfontosságú valamiért, de mivel nem vagy a tulajdonom, nálunk nincs és nem is volt olyan, hogy bárki is enged, vagy nem enged valamit!
Ha van is ilyen nálunk, az inkább fordítva értelmezhető. Ha idén szétmegyünk, az nem miattam lesz, viszont az, hogy eddig húztuk, az teljesen az én béketűrésem miatt volt.
Z.