A páros mindent szépen megbeszélt a kapcsolat elején, kinél hol vannak a határok, ám a liberális elvek megdőlnek, amikor Posztolónkat mégsem nyugtatja meg a tény, hogy a csajának van egy pasihaverja.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kapcsolatunk elején tisztáztuk a barátnőmmel, hogy kinek hol vannak a határai. Mi az, amit elvár, amit igényel a másiktól, mi az, ami már sok és amit már nem viselne el. Akkor ezt jogosnak tartottam. Így senki nem bánt senkit, véletlenül sem. Direkt én akartam, hogy később ne legyen ebből probléma. Nyilván ő is megnézi a neki tetsző embereket, én is, el tudom dönteni, hogy jól néz ki, de ennyi - és mégis, ha kapcsolatban vagyok, nem adok ennek hangot. Igen, ránézek néha nőkre az utcán, ezt elnyomni magamban nem tudom, ő is nyilván megnézi ösztönösen azt, aki szembejön. De nem akarunk tőlük semmit. Viszont az Ismerős, az már más kategória.
Még így is azt mondom, többet ér a kapcsolatunk, nem fogom egy ilyen vita miatt kockáztatni. Van egy férfi barátja, nem olyan régóta ismeri. De már előttem ismerte, mielőtt összejöttünk volna. Elmondta nekem és nem zavart. Mert nem tudtam, hogy naponta többször beszélnek, és ő hívja. Találkoztam már vele, nem egy nagy szám, de ugye a nők néha más mértékkel nézik ezt. És csak nem rég gondoltam arra először, hogyha egy kicsit rám un, vagy egy kis vita pattan köztünk, az első adandó alkalommal menne hozzá, az meg nyilván nem csak szavakkal vigasztalná abban a helyzetben.
Nem akarom kérdezgetni, hogy most hol volt és kivel, jó, őszinte és működő kapcsolatot akarok építeni vele, olyat, ahol senki nem szól bele a másik dolgába. És itt van a de. Mert hogyan célozzak rá, hogy engem ez a viszonya nem nagyon nyugtat meg? Vagy egyáltalán ne is célozzak rá, hanem nyugodjak bele.