Szigorúan nevelték, mégis gyakran hazudik

2021. október 26. 07:54 - csajokespasik

A barátnő három lehetőséget tart reálisnak, ami eldönti a jelenlegi kapcsolatát, de mintha már maga is sejtené, mi lesz annak a vége, ha egy önmarcangolásokban tobzódó pasi mellett marad.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! 28 éves nő vagyok, jelenleg egy 7 hónapos kapcsolatban. Mindig tartósban gondolkodom, és próbálom megjavítani, amit (és amíg) lehet. A párom, ha ennyi idő után annak nevezhetem, idén lett negyven. Ez nekem nem baj, de az már inkább, hogy két teljesen különböző elvű családból származunk. Ő teljesítésmániás, azt nevelték belé, hogy nincs olyan, hogy szabadidőt, meg nyaralás, meg ilyesmi. Ahol az ember leengedhet. Ünnepeket, elmondása szerint, szinte nem is tartanak, vagy csak érintőlegesen, minimálisan. Sok vitánk alapját ez szüli. Én ennek a puritán családformának inkább az ellenkezőjéből származom.

Amikor elmondtam neki, hogy nem kell azt csinálnod már ennyi idősen, mint amit otthonról kaptál, felháborodottan azt mondta, hogy erre ő igenis büszke, ez hasznos, és hálás a szüleinek... Ezért a szemléletért és életformáért. És akkor erről ennyit.

Innentől kezdve, ha beszélgetni akarok vele, nagyon meg kell fontolnom a mondandómat, de az életszemléletének van egy számomra érthetetlen oldala is, ugyanis gyakran hazudik. Vagy inkább úgy mondanám, hogy néha nem mond igazat. Nem tudom, miért. Ezek később kiderülnek. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem ilyen sima hétköznapiakra, amiknek igazából nincs is tétjük.

És neki itt van egy hasadás, hogy katonás nevelés + igény arra, hogy ezt tudat alatt valahogy levetkőzze. Néha annyira nem értem meg, hogy fizikailag fáradt vagyok mellette és kedvetlen. Összességében neki jobban a hasznára lenne, ha lazítana, de jelenleg a szabadideje is abból áll, hogy plusz feladatokkal látja el magát (néha engem is) és megy a szüleihez (találkoztam velük, de soha többé: savanyú, elégedetlen, mosolytalan, közönyös emberek) Nem szegények, tehát nem kéne ez az állandó elővigyázatosság, tervezgetés meg munkamánia.

Egyre inkább olyan kezd lenni ez az egész, amiben részemről alig van már öröm. Közös programot már lehetetlen tervezni vele, mert szerinte minek, fölösleges, időpazarlás.

Felmegyek hozzá és elvagyunk. De ez nekem kevés.

Három lehetőséget érzek reálisnak:

- próbaidőt adva neki vegetálok mellette még egy darabig. Alkalmazkodom hozzá, amennyire lehet. Ha fontos vagyok neki, méltányolja.

- bármennyire is fáj, elhagyom, és inkább egyedül próbálok meglenni. Összeköltözni így nem tudnék vele és hiába bízom abban, hogy ennyi idősen valaki tapsra megváltozik. Boldogulni tud nélkülem is.

- nyíltan és őszintén elmondom neki, hogy mi a gondom és hagyom őt dönteni. Mert én biztos nem tudok megváltozni – bár esetünkben nem is nekem kéne.

A helyemben melyiket választanátok, a tényeket ismerve? Jó lenne, ha életkort is írnátok.

 
28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr3216735652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jegeskaveee. 2021.10.26. 08:29:58

Tehetősek a szülők, a fiúcskának lakása van, itt a lényeg.
Milyen alapon várod el azt, hogy ő, és csakis ő változzon meg gyökeresen a te kedvedért? Ha nem tetszik, ahogy viselkedik, lépj le, és keress magadnak egy bulikázós párt.

Nevem Senki Most 2021.10.26. 13:50:31

A fickó nem fog megváltozni. Jó lesz ez így neked ezután? Hogyan szeretnél élni?
Nekem a feleségem volt hazudós, rengetegszer hazudott, ha kellett, ha nem. Annyira elegem lett belőle, hogy nem hihetem el egy szavát sem, hogy elhatároztam, hogy kihajítom. Szerencsére gyerekünk nem volt, közös vagyon minimális. Ráérzett, hogy mi következik és ment magától, szerencsére nem követelőzött. Így egyszerűbb volt.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2021.10.26. 19:48:21

A munkamániás vs. nem munkamániás az egyik legerősebb összeférhetetlenség.
Ha jól értem, az egyetlen működő közös érdeklődési terület a dugás...

Almandin 2021.10.27. 12:45:53

Nem illetek össze. Eleve nem egészséges a mentalitása ennek a férfinak. Egy besavanyodott, örömtelen, munkamániás őrült, aki nem elég, hogy a saját életét tönkreteszi ezzel, de a párjáét is. Gondolom, folyton hallgathatod tőle, hogy milyen lusta vagy, meg hasonlók. A hazudósság is a szigorú nevelés következménye. Képzeld el, hogy ettől az embertől a szülei tökéletességet várhattak, a hiba bűn volt. Gyerekkorában csak úgy tudta elkerülni a szigorú büntetéseket, ha hazudott. Tehát a szülők a nagy szigorú neveltetéssel megtanították arra, hogy ne legyen őszinte. Valamint látok egy olyan problémát is, hogy ez a férfi nem tudott érzelmileg leválni a szüleiről. Én nem bírnám ki egy ilyen ember mellett még rövid ideig se.

ddt 2021.10.27. 14:43:57

41 évesen azt mondom neked is mint mindenki másnak. Ez csak rosszabb lesz.
Ha esetleg pár hétre, hónapra meg is változik a kedvedért a végén úgy is előtör az igazi énje.
Erre komoly kapcsolatot építeni teljesen felesleges.

exilis 2021.10.27. 14:57:43

Még azok a házasságok is tönkremennek 10-15 év alatt, ahol látszólag teljes az összhang. Az ilyen eleve terhelt kapcsolatba nem szabad beragadni. 28 éves vagy, még van pár éved megtalálni egy normális fickót, tele vannak párkereső pasikkal a randioldalak, 5 perc alatt találsz olyat, aki sokkal közelebb áll a te világodhoz.

Örömhernyó 2021.10.27. 15:10:30

@Almandin: Kivételesen szinte mindenben igazad van, a pasi nem vált le a szülőkről, az otthoni nyomás miatt vált hazudóssá, szülei előtt is szerepet kell játszania. Ezért lenne fontos, hogy a posztoló ne nyomást pakoljom rá, hanem próbálja az önazonos énjének kifejezésére ösztönözni. Már amennyiben fontos neki a pasi. Mert ha nem, akkor hagyja ott. De ha fontos, akkor segíthetne neki leválni a szülőkről, megismerni önmagát, megtalálni a saját hangját, énjét, személyiségét.

Persze a pát tagjai itt alapvetően különböznek, az egyik termelő, megtakarító, aggodalmas, a másik meg szórakozott, könnyelmű, fogyasztó típus. Elképzelhető, hogy a férfi amúgy élvezi a munkáját, neki nem kikapcsolódás például a tengerparton henyélés, inkább a munkája kihívásai szórakoztatják. Van ilyen.

Tücsök és hangya felállás. Nem kell megváltoztatni a másikat, az is visszataszító, ahogy a posztoló úgy állítja be, mintha az ő bulikázós, utazgatós, szórakozós életformája lenne az egyedüli normális és elfogadható. "És akkor erről ennyit".
Tudomásul kell venni, hogy vannak ilyen családok, ahol a munka, tanulás, megtakarítás az érték, amit generációról generációra átadnak. Másoknál meg a dínomdánom, hónapról hónapra élés, mindegy csak görbüljön az az érdemjegy.
Ahogy vannak gazdag és szegény családok is.
Én szegény, de félig értelmiségi családból származom, sose tudtam hosszabb távon elviselni a buta, felszínes, helyezkedő, könyöklő, újgazdag, csak a nyári görögországi nyaralást váró családokból származó barátnőim családjait. Persze én meg a szemükben egy eminens tanuló, túl komoly srác voltam. Kibékíthetetlen ellentétek. Én is rengeteget utaztam később, de munkaügyben, a legszebb helyeken megfordultam és fizettek érte. Nekem ilyen formán a holiday, öncélú nyaralás, pláne ha nem aktív, akkor nem értelmezhető.
Számomra is kín volt az ünnepek kötelező megülése miután a nagyszüleim meghaltak, inkább hagytuk a felhajtást, nélkülük üres volt az ünnep.
Szóval a posztoló közel se lehet biztos abban, hogy ő a normális, és abban sem, hogy egyetlen normális életforma létezik. Nem kell erőltetni az összecsiszolódást, mert lemorzsolódás lesz belőle. Van még pár milliárd férfi a bolygón, tessék mást keresni. Évtizedekig megvoltak egymás nélkül, meglesznek ezután is.

szeme közé, laposan! 2021.10.27. 16:08:25

Egy kérdés: szoktad-e reggelente lecirmantani az uraságot? Általában az segít az ilyen típusoknál, könnyebben felengednek. Esetleg pár héten belül még meg is kedveled... Ki tudja. Vagy válaszd a 3. opciódat, mert az is segíthet, igaz jobbára csak neked.

Xarelto 2021.10.27. 16:28:08

A hazugságokat csak rosszabb dolgok követik. Ne várd meg, míg ezek bekövetkeznek, hanem lépj tovább. 28 évesen még van lehetőséged megtalálni egy olyan férfit, akit nem kell megváltoztatni.

Almandin 2021.10.27. 19:49:49

@Örömhernyó: Nem az derül ki a szövegből, hogy a nő egy felelőtlen, bulikázós, stb. típus. Csupán szereti élvezni az életet. Szorgalmasnak lenni nem azt jelenti, hogy non-stop csak munkával lehet foglalatoskodni az evésen és az alváson kívül. A munka és a kikapcsolódás egyensúlya jó az életben. Jó esetben a szorgalmas munkaerő hazamegy, és munka után zenét hallgat, kimegy a kertbe gyönyörködni a virágokban, hétvégén meg elmegy kirándulni vagy csak sétálni, élvezi a természetet, vagy beül egy étterembe és élvezi a finom ételeket, stb. De attól még szorgalmas munkaerő lehet. Nekem inkább az a benyomásom, hogy a nő inkább ez a típus lehet. Vannak, akik a hedonizmust is túltolják, nem vagy szinte semmit se dolgoznak, csak zabálnak-szexelnek, szórakoznak. Ha gazdagok lesznek, ezek szoktak kokainozva orgiázni jachtokon, amíg bele nem halnak valaminek a túladagolásába.
Valahol a két véglet közt van az egészséges középút. Egy középutas embernek idegesítő egy munkamániás is, de egy tücsök típus is. Más kérdés, hogy az abnormális végletben élő mindig normálisnak fogja hinni magát. A legtöbb alkoholista se látja, hogy az. Sőt, súlyosabb elmebetegségek, mint pl. a skizofrénia is általában nem észlelhetőek az érintett számára, a környezet figyel fel rá először, vagy csak akkor kerül felismerésre, ha pl. a kezeletlen beteg idegrohamában összever valakit, vagy hasonló. Elég ritka (bár néha előfordul), hogy valaki azzal jelentkezzen a kezelésre, hogy "munkaalkoholista/alkoholista/skizofrén vagyok, segítsenek".
Idővel ez a férfi szerintem el fog magányosodni. Minden nő el fog mellőle menekülni, a szülők meg fognak halni. 70-80 évesen ő egy magányos, mogorva öregúr lesz, aki lehet, hogy kényszeres gyűjtögetéssel és spórolással próbál majd kompenzálni. Lehet, hogy rongyokban jár majd, de a matracában milliók lesznek megspórolva, amit az örökösök találnak meg, miután bomló hulláját pár hónappal a halála után távolítják el a lakásból, mivel senki se keresi majd hónapokig, csak a szomszédok elégelik meg a bűzt és a hatóságokkal töretik majd rá az ajtót.
A posztoló a szakítás előtt ajánjlon a férfinak pszichoterapeutát, bár 40 körüli embernél már sokszor nem lehet eredményt elérni.

Örömhernyó 2021.10.27. 22:30:46

@Almandin: Igen, a férfinak van esélye magányossá válni idősebb korára, mert a elég kevés nő fogadja el az embert olyannak, amilyen. A megváltoztatásra tett kísérletek pedig rendszerint csak konfliktusokat szülnek. Egyik fél se fogja belátni, hogy benne van a hiba, mindenkinek az a normális, ahogy ő gondolkodik. Ezért írtam, hogy teljesen felesleges erőlködni, pláne ha amúgy nem élete szerelme a férfi. Lehet próbálkozni azzal, hogy a férfit rávezeti arra, hogy felfedezze az autentikus énjét, de ha 40 éves koráig így élt, akkor lehet, hogy attól a szülői mintától már fog tudni függetlenedni.

Az, hogy egyedül fog meghalni, az valószínű. Mindenki egyedül hal meg, az is, akit a rokonai vesznek körül a halálos ágyán. A halál az egy magányos dolog, tapasztalatom szerint a család által körülvett haldokló is leginkább amiatt aggódik, hogy mi lesz a gyerekeivel az ő halála után. Maga miatt már kevéssé aggódik az ember, amikor vért hány és összeomlikna keringése, feladják a veséi. Tapasztaltam környezetemben többféle halált. Hirtelen baleset; hirtelen szívmegállás; magányos, napokkal később megtalált bomlásnak indult test; rákos beteg családja és buddhista vallásos közössége által körülvéve, siratva távozva. Alapvetően a halottnak mindegy... A maradóknak nem mindegy... Legalább halálunkban ne akarjunk már másoknak megfelelni, ezért ez a megszégyenítő nyelvezet (shaming language) amit használsz, hogy majd egyedül hal meg, hónapokkal később találják meg, pénzzel a matracában, teljesen felesleges. Ahogy a skizofrén nem tudja magáról, hogy elmebeteg, úgy a legtöbb ember képtelen önmagát más szemével vagy egy objektív mércével látni. Én életemben kb. négyszer változtam gyökeresen, amikor traumák vagy megismert emberek, külföldre költözés, élethelyzet és komoly önvizsgálat hatására leszámoltam a régi énemmel, hibáimmal. És még nincs vége, remélem fogok még változni, előnyömre, lenne miben változni. Azt se mondanám, hogy a környezetem megértően viszonyult a változásomhoz, akkor se, ha az amúgy pozitív volt. Mert a környezet igyekszik olyannak konzerválni, amilyennek megismert, amit megszokott. Ezt hívhatjuk úgy, hogy a környzet lehúz, ha változtat, akkor is saját érdekei szerint, a saját maga által ismert képre formálna. A legtöbb ember életében egyszer sem képes az önvizsgálatra, változásra, úgy éli le az életét boldog öntudatlanságban, ahogy a genetikai öröksége és gyermekkori neveltetése megformálta egyszer. Élethelyzetei változhatnak, de a személyisége alapvetően nem.
Azt se állítom, hogy a változás könnyű és megkönnyíti az életünket. Régi kapcsolatok megszakadását eredményezheti, esetleg alapoktól kell újraépíteni az életünket. Lehet, hogy egyszerűbb együtt élni a jellemhibákkal, ha az csak másokat zavar. Mint a posztban szereplő férfi, akit amúgy nem zavar és nem akadályoz a saját mufurc személyisége. Őt inkább idegesíti, ha változást akarnak tőle kicsikarni. Ezért írtam, hogy teljesen felesleges embereket változásra kényszeríteni. Lehet, hogy csak elidegeníti az illetőt, vagy lehet, hogy működne. De ami a lényeg: ez nem a posztoló feladata. Egy próbálkozás után, ha nem megy, adja fel. Volt olyan csajom, akit próbáltam kihúzni a szellemi, lelki nyomorából, aztán a végén az én lelki egészségem ment rá. Teljesen felesleges! Ne éljük mások életét! Van még pár milliárd potenciális partner a bolygón, tessék mást választani.

Örömhernyó 2021.10.27. 22:35:11

@Almandin: Ja, Magyarországon pszichoterapeutát ajánlani kb. annyit jelent, hogy az illetőt bolondnak nevezik. Ez a magyar hozzáállás, az emberek saját lelki egészségükkel nem foglalkoznak, mert az a gyengeség jele.
Ez a magyar hozzáállás. Ha a változásra nincs igénye a posztban szereplő pasinak, akkor semmi értelme erőltetni, egyszer lehet próbálkozni, de egy életen át küzdeni ezzel felesleges. Úgyis rámegy majd a kapcsolat az emiatt kialakult konfliktusokra. Plusz ott a férfi hasonlóan befordult családja... Teljesen felesleges.

Almandin 2021.10.27. 23:34:28

@Örömhernyó: Nem akartam az illetőt megszégyeníteni. Csupán leírtam, mire hajlamos. Erre a fajta végre nekem is van esélyem, mert elég kevés élő családtagom van, egyedül élek, van néhány jó barátom, de hogy mi lesz 40 év múlva, nem tudom. Ha nem lesz olyan, akivel napi szinten tartok majd kapcsolatot, ha otthon halok meg, én is fogok minimum pár hétig holtan heverni a lakásomban. Igazából engem se érdekel.
Az viszont tragikus, hogy sok ember akár évekig feküdt holtan otthon, mire megtalálták. Az azt jelentette, hogy senkinek nem volt fontos a személyük. Nem is kell feltétlenül megöregedni hozzá. Volt olyan eset kb. 15 évvel ezelőtt, hogy egy panellakásban meghalt a benne élő 30 körüli nő. Szegénynek csak 3 évvel később találták meg a holttestét, mert akkor mentek a végrehajtók a tartozások miatt. Mivel nem postaládába, hanem ajtón át dobták be a leveleket, nem volt feltűnő pl. egy teli postaláda. A lakás olyan száraz levegőjű volt, hogy a test mumifikálódott, ezért nem észleltek a szomszédok se semmit. Gondolom, nem tartották egymással a kapcsolatot, azt hihették, hogy elköltözött a tulaj. Amúgy nem gyilkosság volt, hanem feltehetően hirtelen szívhalál. Nem is gondolnánk, mennyi magányos fiatal ember van. Pszichológusok szerint nagyon gyakori a fiatalkori magány, csak ők ezt jobban szégyellik és titkolják, mint az idősek.
Posztolónk párja amíg nem lesz öreg, valószínűleg még talál nőket maga mellé. Valószínűleg az a típus, aki felületes ismeretség alapján vonzó. Szerintem minden nő pár évig bírja majd maximum mellette, aztán elhagyja. 70 körül pedig már nem fog tudni új társat találni és magára marad. Barátai se nagyon lesznek, hiszen a barátság fenntartásához idő kell, azt meg ő sajnálja, mert az az idő is a munkától vonódik el.

Örömhernyó 2021.10.28. 07:30:13

@Almandin: Nyugaton is számtalan ember él egyedül 70 évesen, minden azon múlik, milyen volt az addigi élete, ha felhalmozott egy szép vagyont, akkor öregkora is lehet biztonságos, beköltözhet egy luxus nyugdíjasotthonba vagy a saját házában élhet jól. Persze kinek mi a jó élet.
Van egyedül maradt, gyűjtögető, spórolós, rossz természetű idős rokonom, aki mindenkit utál és kritizál. Nem tudom, hogy egyáltalán volt-e valaha kapcsolata, amikor megszülettem, akkor már boldogtalan, besavanyodott "vénlány" volt. A titok, hogy megfelelő távolságot kell tartani az ilyen emberektől. Ha esetleg üzenetet váltunk, akkor általános dolgokról írok, tiszteli az intelligenciámat, tudásomat, amit elértem, ő előadja a magyar politikai élettel kapcsolatos mániáit, én meg azokra nem válaszolok, de tudom, hogy hogy kell navigálni egy besavanyodott emberrel a társalgást, hogy ritkán vesszünk össze. Élőben nem nagyon tudnám elviselni. Van ilyen. És a legfontosabb, hogy nem akarom megváltoztatni. Nem is lehet, de nem is az én dolgom. Volt az életemben olyan lány, akit meg akartam menteni a léha, züllött környezetéből, tanulásra ösztönöztem, de a vége az lett, hogy engem húzott le majdnem a maga szintjére. Egy életünk van, ami nem tudjuk milyen hosszú/rövid lesz, ne forogjunk rá olyan emberekre, akiket pár évtizeddel születésünk után ismertünk meg és ha sose találkoztunk volna, akkor meg se éreznénk a hiányukat. Nem akarok közönyösnek tűnni mások iránt, de tényleg egy életet el lehet cseszni azzal, hogy másokat akarunk megmenteni, átformálni, segíteni, nevelni, kritizálni. Írom ezt úgy, hogy volt 2-3 ilyen sikertelen próbálkozásom, amikor hozzám nem illő lányokat akartam hozzásegíteni a pozitív változáshoz, ebből egy nagyon nagy időveszteség és idegbaj volt.

A posztolónak ezért javasoltam azt, hogy ha tudja, változtassa meg a pasiját pár hónap alatt (többet erre ne áldozzon az életéből, és ne marja emiatt magát), de a szüleivel találkozni nem kell, sőt, nem is szabad. Ha a pasi változni nem akar, akkor meg szakítson vele.

Almandin 2021.10.28. 13:06:52

@Örömhernyó: Egyedül is lehet jól élni, valóban. Amúgy ha valaki egyedül van otthon, akkor úgyis van esélye egyedül meghalni. Én pl. inkább így halnék meg, mint kórházban, vagy az utcán. Ágyban, párnák közt elaludni nem rossz szerintem. A hullámat meg majd eltakarítják és a lakást kifertőtlenítik, ha a megtalálásomra hosszabb idő után kerülne sor.
Az viszont rossz lehet, ha valaki az utolsó éveit úgy tölti el, hogy már senkinek se fontos.
A társ nevelése szerintem tévút. Felnőtt emberek nevelése nemcsak reménytelen vállalkozás, hanem fel is borítja az erőviszonyokat egy kapcsolatban. Gyerekstátuszba nyomja le a másik felet.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem fontos igazán egy társ. Van, akinek nagyon is megérzed a hiányát. Sokszor egy párkapcsolat vagy barátság mélyebb lelki kapocs lehet, mint a vérrokonság. Sok embernek a vérrokonaival nincs igazán mély lelki köteléke, sőt, van, amikor átok a vérrokon. Vannak egészen szörnyű családok is. A párkapcsolatnak-barátságoknak az az előnye, hogy magunk választhatjuk meg őket. Nyilván vannak félresikerült kapcsolatok is, amiket ha lezár az ember, könnyen túllép rajta, de nem mind ilyen.

Örömhernyó 2021.10.29. 12:35:02

@Almandin: "Az viszont rossz lehet, ha valaki az utolsó éveit úgy tölti el, hogy már senkinek se fontos."

Az emberek nagy része az utolsó éveiben úgyse fontos senkinek. Akkor is így érzi, ha van valaki mellette.
Anyám is azon aggódott halálos betegen, hogy mi lesz a felnőtt gyerekeivel. Ez az egyik vonal, hogy a még élőkért aggódik, hogy milyen fájdalmat fognak ők átélni az elvesztésével, mert ő is hatalmas fájdalmat élt át az édesanyja elvesztésekor.
Mások azon kattognak, hogy mit nem tettek meg, mit mulasztottak el, mit kellett volna máshogy csinálni.
Kevesen vannak (egyre kevesebb a hívő), akik a túlvilágra vagy valami halál utáni életre gondolnak.
A halál magányos műfaj, akkor is, ha fogják az ember kezét közben.
Az utolsó évek magánya annak fáj, aki társasághoz szokott. Aki magának való volt, az akkor se fog hirtelen emberek közelségére vágyni.

Almandin 2021.10.29. 14:07:32

@Örömhernyó: Nem hiszem, hogy az emberek nagy részére jellemző lehet az, hogy az utolsó éveiben nem fontos senkinek. Legalábbis az én családomban kevés ilyen eset volt. Többen nem is egyedül haltak meg. Ha mégis, órákon belül felfedezték.
A legtöbb embernek azért van valami családtagja, párja, barátja, akikkel a halála előtti hetekben kapcsolatot tartott. Ha egyedülálló, akkor is. Valaki csak ránéz, ha napok, vagy hetek óta nem elérhető. Ha valakinek a holtteste hónapokig vagy évekig hever a lakásában, mire megtalálják, azért az nagy elmagányosodásra utal.
Nyilván egy remetének, egy olyan embernek, aki pl. skizoid vagy szociális fóbiás, nem annyira megterhelő az egyedüllét. Azonban ritka az olyan ember, akinek szó szerint senkire nincs szüksége.
Az viszont igaz, hogy a halál magányos műfaj. Oda mindenkinek egyedül kell elmenni. Ezt pl. a macskák úgy művelik, hogy a végüket közeledve elbujdosnak. Egy idős ismerősömnek három szeretett cicája volt. Ebből kettő elbúcsúzott, aztán elment otthonról és sose tért haza. A harmadik viszont betelepedett a gazdi ölébe és ott érte a vég. Neki szép temetése is lett, a kertben temették el, még pici síremléket is csináltak neki fából.

MsIreneAdler 2021.10.29. 17:51:48

@Örömhernyó: @Almandin:
Szerintem azért még mindig többségben vannak azok az emberek, akik kényszerűségből vannak egyedül, nem azért mert így jó nekik. Persze vannak ezek között jópáran, akik még maguknak is hazudnak inkább, mert így talán könnyebb elviselni a magányt.
Az is teljesen ok, hogy meghalni egyedül kell és lehet, de basszus odáig azért el kell jutni, és ez az út, az élet nem mindegy milyen. Engem pl rohadtul nem vígasztalna az, hogy nem baj, hogy nincsen társam, családom, hiszen majd úgyis egy szál magamban kell elpatkolnom...
A másik érdekes dolog ez a shaming language. Egy magának való munkamániás pasinál azt jósolni, hogy valószínűleg egyedülálló marad és egy morcos vénember lesz, az megszégyenítés. Egy válogatós kiskirálylányról azt vizionálni, hogy minden bizonnyal macskás szingliként végzi, az meg gondolom csak egy bölcs prognózis :).

Almandin 2021.10.29. 19:51:17

@MsIreneAdler: Mint említettem, senkit nem akartam megszégyeníteni. Csupán az illető jellemvonásai alapján nagy esély van arra, hogy ha esetleg megéri az idős kort, teljesen elmagányosodhat.
Igen, egyetértek veled abban, hogy nem mindegy, hogy az ember mellett vannak-e társak, vagy pedig magányos. Meghalni mind meg fogunk, de nem mindegy, hogy előtte milyen életünk volt.
Emiatt nem szeretem azt az érvelést se, amikor valami valláskárosult arról papol, hogy azért nem kell a gazdagság, mert úgyse visszük a másvilágra. Igen ám, de amíg élek, nekem nagyon nem mindegy, hogy mennyi javam és pénzem van, mert ha több van, minőségibb életet tudok élni. Engem szolgál a vagyon. Mondom ezt úgy, hogy szerintem nem a pénz a minden, az isten, az élet értelme. De attól még a másik véglet, a szegénységkultusz is nagyon káros.

Lady Scarlett 2021.10.30. 10:07:00

Szia posztoló! 44N vagyok.
Kérdés: Miért akarod megváltoztatni, saját felfogásod szerint "megmenteni" ezt a férfit?
Tény: 40 évesen már senki nem változik. Később meg még inkább hangsúlyt kap az összes olyan rigolyája ami eddig csak kicsit zavart téged. Tehát ha arra vársz, hogy majd miattad megváltozik, nem fog. Most szólok.
Tény: Megnézted a szüleit, kiráz tőlük a hideg. Ő szeret velük lenni, te nem.
Tény: Mindent (is) felsoroltál ami már most is szakító-, válóoknak minősülhet ha valójában egy normális kapcsolatra vágysz.
Kérdés: Mire vársz még, mikor pontosan tudod mi a számodra helyes döntés?

Az utolsó opcióddal nem értek egyet. Miért hagynád, hogy ez a férfi döntsön a kapcsolatotokról ami neked rossz? Még rosszabbat akarsz? Mondom mi a még rosszabb: Feleségül kér és te hozzámész, szülsz egy-két gyereket, és ugyanolyan savanyú, közönyös, örömtelen, érdektelen, érzelmileg kisemmizett, érvénytelenített negyvenes nővé válasz, mint most a szülei.
Ezt akarod?

fkv.117 2021.10.30. 13:31:05

"Mindig tartósban gondolkodom"

Dobozos tej?

"próbálom megjavítani, amit (és amíg) lehet"

Kipufogót vállalsz?

"És neki itt van egy hasadás, hogy katonás nevelés"

Irányítsd vezényszavakkal: Mosogat! Dug! Bevásárol!

"A helyemben melyiket választanátok, a tényeket ismerve?"

A 4.-et. Ha nem vagy még leharcolva, és nincs utánfutód, akkor hagyd ott a szoldateszkát, és csöngess be hozzám. :)

fkv.117 2021.10.30. 13:32:49

@Lady Scarlett: "44N vagyok"

A 75D-t jobban szeretem.

fkv.117 2021.10.30. 13:36:12

@MsIreneAdler: "Egy magának való munkamániás pasinál azt jósolni, hogy valószínűleg egyedülálló marad és egy morcos vénember lesz, az megszégyenítés."

De legalább őszint. Nem a "túl jó vagy nekem" féle kamukat kéne lökni folyton, attól a probléma még továbbra is fennáll, csak még nem is segíted ki az illetőt belőle azzal hogy elmondanád neki a valóságot, esélyt nem adsz neki változtatni.

MsIreneAdler 2021.10.31. 09:24:40

@fkv.117: rosszul értelmezted a mondandómat. A poszt egy része arról az észrevételemről szólt, hogy ez a shaming language dolog a nőkkel szembeni kritikáknál nem merül fel. Sohasem.
Az őszinteségre törekedni kell, ez nem vitás!

Almandin 2021.10.31. 14:50:04

@MsIreneAdler: Szerintem pedig a nőket jobban megszégyenítik ez ügyben, mint a férfiakat. Ha egy nő nem kedves, mindenki elmenekül tőle, az a hagyományosan gondolkodóknál nagyobb bűn, mintha egy férfi hasonló. Szerintük ugyanis egy nő még ma is főleg arra való, hogy szüljön és kiszolgálja a férfiakat. Aki nem tud vagy nem akar ennek eleget tenni és egyedül öregszik meg, azt utálják.

fkv.117 2021.11.03. 20:26:06

@Lady Scarlett: Már megint lecsúsztál egy álompasiról. Sírd ki magad itt egy poszttal, hadd röhögjünk rajtad is egy jót!

fkv.117 2021.11.03. 20:28:04

@Almandin: "Szerintük ugyanis egy nő még ma is főleg arra való, hogy szüljön és kiszolgálja a férfiakat."

És nem? A nők az ilyen csávókra buknak, tehát ez kell nekik. Lehetne a normálisnak is széttenni a lábukat, de nem, ez kell nekik. Akkor szenvedjenek! :)
süti beállítások módosítása