Posztolónk jó barátságot ápol egy nővel, akitől sosem akart semmit, de most mégis aggódik amiatt a vitatható filozófiát valló művészke miatt, akit valahonnan felszedett. Vajon erkölcsi kötelességünk ilyenkor finoman hangot adni a véleményünknek, vagy jobb hallgatni?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van egy nagyon jó barátnőm. Férfi vagyok, de ő sosem vonzott, mindig csak barátok voltunk, ennek már lassan 10 éve. Neki nyáron lett egy nála idősebb pasija. Hogy mivel foglalkozik, azt ő sem tudja konkrétan, csak annyit, hogy kiad egy örökölt lakást és abból tartja fenn magát. Amikor először találkoztam vele, ilyen szakadt művészkének tűnt, aki 15 fokban is vastag kabátot hord. Fodrásznál szerintem jó ideje nem volt. Ez még nem is lenne baj, ez a külső, ettől még lehetne jó a természete. De nem az. Azt tudom, hogy féltékeny rám, visszamondta a barátnőm. Olyankor újra el kell mondani neki és mindent meg kell magyarázni megint. Szerintem érzi, hogy nem rajongok érte.
Nem jó vele beszélgetni, mert bármit mondok, azonnal rákontráz és lenyom, hogy az semmi, neki sokkal több van, sokkal több volt, meg sokkal többet látott, meg többet tud. Volt, hogy előttem veszekedtek, vagyis a pasi szapulta a barátnőmet, aki meg beleegyezőleg hallgatott. Azt mondja, eddig neki csak diplomás női voltak (bár neki nincsen) de hogy ezzel mire akart célozni, arra nem sikerült rájönnöm. Azért tartja a szokást, hogy értékesebbnek higgye magát?
Egy ilyen alak éveket lophat el az életéből, mert a barátnőmről tudom, hogy konfliktuskerülő és befolyásolható, főleg, ha valaki ért is hozzá, hogyan kell alaposan csinálni.
Először azt hittem, úgysem lesz hosszú a kapcsolatuk, mert a barátnőmnek nem az esete, most ideig-óráig érdekesnek találja a dumáját, és annyi. De ez már jó ideje tart. És ez a pasas egyáltalán nem olyan, mint akit szívesen bemutatna otthon. Az lehet a vonzereje, hogy ő gyökeresen máshogy látja a dolgokat, például kijelentette, hogy a foci, meg az autómánia az „egyszerűbb férfiak” ismérve, és hogy őt egyik sem érdekli. Nagyon egyedinek hiszi magát.
Ilyenkor egy jó barátnak meg kéne mondania a véleményét, az ő érdekében? Jó viszonyban vagyunk, de ilyen helyzet még nem adódott. Bele kell-e egyáltalán szólnom, ha én kívülről máshogy látom ezt?