Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Nem biztos, hogy ide való a történetem, de ha már belekezdtem...

25 éves férfi vagyok, és van egy 30as nő, akivel sokáig nagyon-nagyon jó barátságot ápoltam. Viszont amióta lett egy barátnőjelöltem, ő megváltozott. Míg egyedül voltam, gondolom táplálta magában a reményt, hogy majd csak összejövünk egyszer. Most mintha neheztelne rám, mert nem viszonzom az érzelmeit, mert nem az esetem - nem csúnya, csak nem gerjedtem rá soha, és kissé nagydarab is hozzám. Viszont szellemileg nagyon passzolunk. De most ez a gyerekes hozzáállása nem bejövős. Féltékeny, de nem is vagyunk együtt. Valamennyire leprofiloztam már:

kérdeztem, mit gondol a mi kapcsolatunkról, mit vár el és szerinte mi lenne az én feladatom ebben a szituban ? Nem tudja. Bármit mondok neki, azt ő továbbkölti, pörgeti-forgatja magában, majd mond valamit, amivel meglep. Ha megsértődik valamin, elvárja, hogy én kússzak utána – ha ez nem történik meg, akkor ő teszi.

Nekem ez rosszul esik, mert úgy érzi, mindig neki kell adni nekem újabb esélyeket, de szerintem főleg magának. Azt mondta, legyen saját köszönésünk, amit csak mi ketten értünk, meg ehhez kapcsolódó dolgaink: teljesen úgy viselkedik, mintha járnánk.

Mély lelkizést vár tőlem üzenetekben, és ő hosszan ír, és nekem is muszáj akkor. Nem akarom elveszíteni (bár mondott olyat, hogy ő nem az a fajta, aki minden ok nélkül lekopik) és talán nem holnap, de úgy érzem, ha ennek vége szakad, az miatta lesz. Hogyan lehet egy ilyen nővel megtartani a barátságot? Miért nem ért a tényekből?