„Azt kifogásolta, hogy állandóan kérdezgetem, tehát nem bízom benne. Igen, mert én láttam őket együtt, és a megérzésem nem mondott biztatót” – Posztolónk hisz a férfi-nő barátságokban, de azt is tudja, hogy annak határait nem betonból öntötték...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem vagyok ellene a férfi-nő barátságoknak, de azt hittem, hogy mindig a párod az első. Nem élünk egy háztartásban, ő tőlem messzebb lakik, és amikor eljön, nálam tölt pár napot, így alakult ki. Van neki egy nagyon jó női barátja, akit már előttem is ismert, láttam, hogy nagyon jól elvan vele. Elmondta, korábban kikötötték, hogy csak barátok. A barátom még azt is hozzátette, amikor egyszer ez szóba került, hogyha meg akart volna csalni vele, többször is lett volna alkalma rá, de nem tette. Nekem ez a válasz annyira nem volt száz. Ahogy az sem, amikor elejtette, hogy a csaj amúgy arról híres, hogy mindenkire nyomul...
De mindegy, elfogadom és bízom benne. Az elején zavart, hogy vele beszélget, kíváncsi voltam, miről, rólam-e? Ez egy idő után elmúlt. Ők a mai napig ugyanúgy beszélgetnek, eljárkálnak, amikor én nem vagyok ott. Azt megfigyeltem, hogy vele jobban eldumálgat, mint velem. Ezen kéne túltennem magam, hogy ne zavarjon.
Volt már ebből kis vita, részemről majdnem szakítás is, mert azt kifogásolta, hogy állandóan kérdezgetem, tehát nem bízom benne. Igen, mert én láttam őket együtt, és a megérzésem nem mondott biztatót. Az viszont biztos, hogy őt zavarná egy ilyen helyzet, ha fordítva lenne. Fiatalabb korban nekem is voltak ilyen haverjaim, de ezek valahogy harminc után kikopnak az ember mellől, vagy komoly kapcsolat, vagy esetleg család miatt.
A friend zone-ról meg az a véleményem, hogy nincsenek betonból a határai... nem vagyok se hisztis, se önbizalom hiányos, se paranoiás, de hogy mennyire tudok változni, az erősen függ attól, hogy az az ember, akit páromnak tartok, mennyire hajlandó komolyan venni az én kétségeimet.