Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,

A barátommal sokat járunk közösen programokra, együtt is élünk, tehát ugyanúgy elvagyunk a hétköznapokban is, megvan az összhang. Valójában minden jó lenne, leszámítva, hogy nálam ketyeg a biológiai óra. Ő gyerektémában nem elutasító, inkább halasztgató, azt mondja, most nem, majd... De a majdnak nincsen nagyon határozott időkorlátja, jól tudom? Azt mondja, hogy ne aggódjak, nem a megállapodástól fél, hiszen elég régóta együtt van velem, így az nem nyomaszt, hogy akar gyereket, csak nem tőlem, inkább az, hogy megvárja, míg betölti a negyvenet...

Ami a részéről talán praktikus lehet, csak a részemről nem annyira. Néha úgy érzem, ijesztgetem őt ezzel, pedig én se most azonnal akarok fejest ugrani ebbe, csak kéne valami időegység, valami távlat.

Ha megjegyzem neki, hogy kolléganőmet a héten jegyezték el, iszonyú gyorsan átlép rajta: „aha, oké, gratula”. Pedig általában mindenre van kész válasza. Meg olyan is, amit nem mond ki: pl. amire a legtöbb férfi asszociál a házassággal kapcsolatban, hogy szabadságkorlátozás, anyagi gondok, állandó pörgés.

Abba a hibába sem akarok beleesni, mint az egyik barátnőm, aki a párja gyerekvállalási hajlandóságától tette függővé az amúgy jól működő kapcsolatát, úgy érezte, nem haladnak, így szakított, hogy keressen egy komolyabbat. És az lett a vége, hogy egy elhízott, ostoba ábrázatú férfi mellett kötött ki, akivel lett gyerek, de más nem hiszem.

Szerintem már készen állunk anyagilag - és én lelkileg is - ,a gyerekvállalásra. De ő mitől félhet? Mitől fél egy férfi általában ilyenkor?