„Feljött hozzánk egy barátnőm, és újságolta, hogy esküvője lesz. Ő hallotta az egészet, de mivel a csaj sietett, csak az előszobába jött be, ő pedig még köszönni sem jött ki” – Abban a közegben, ahol a barátnőd az egyik pillanatban magát szapulja, a másikban meg féltékenykedik, még a hallgatás is vészjósló.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy írjak-e ide, de végül is miért ne? 2019-ben jöttünk össze, tehát már huzamosabb ideje együtt vagyunk, sok mindent átéltünk, jót is, rosszat is, egymás támaszai voltunk. Viszont úgy május óta van nála valami. Elmentünk nem rég együtt egy ismerősöm szülinapjára és láttam rajta, hogy zavarja, ha más nőkkel beszélek, mert biztos, ahogy ő képzeli, nagyon tetszem nekik, vagy ők nekem és azért. De ez eddig nem volt nála. Én sem szóltam bele, ha pasikkal beszélgetett. Ez a féltékenység valami komplexus része, hogy elveszíthet, mert úgy érzi, jobban nézek ki nála (ami nem igaz, de azt mondja, ő kicsit elhagyta magát). Olyanokat mond, hogy kevésnek érzi magát hozzám, meg hogy én mindig másokat helyezek előtérbe.
Nem rég feljött hozzánk egy barátnőm, és újságolta, hogy esküvője lesz. Ő hallotta az egészet, de mivel a csaj sietett, csak az előszobába jött be, ő pedig még köszönni sem jött ki. Ezt a bujkálást nagyon nem viselem jól, ebből a szempontból olyan vagyok, mint az apám, aki utálta a titkolózást a családban, nálunk otthon nem szabadott még a szobaajtómat sem becsukni. Több hasonló eset is volt még, és ettől az új beállítottságtól annyira elöntötte az agyamat az indulat, hogy vitáztunk egy sort. Majd így fogalmazott utána, hogy „- ugye tudod, hogy nélkülem mész az esküvőjére?” Ami még sehol sincs amúgy...De ő már rögtön elutasító.
Már tudom, ha hallgat, az is vészjósló tud lenni. Én sosem csalnám meg, mert szeretem, mindezek ellenére, de ő makacsul a fejébe vette, hogy ezen töprengek valójában. Épp egyenesbe jövünk egy nehezebb időszak után, mire ő rögtön előáll valami ilyesmivel. Nem értem ezt az egészet. Igazából az se lenne baj, ha ezt az írást megtalálná, mert vállalom, és semmi olyat nem beszéltem ki, ami ne lenne igaz, vagy olyan nagyon bántó lenne rá nézve, vagy ne tudna róla. Szóval az lenne a kérdésem, hogy ezek a tünetek mit jelentenek egy nőnél, egy annyi idős kapcsolatban, mint a mienk? Van rá kezelés, vagy már így marad?
