„Azt is szereti hangoztatni, hogy néha jobb hazudni. Ha rákérdezek nyomatékosan, hogy ezeket komolyan gondolja-e, hisztisnek állít be” – Levélírónk pasija utálja a melóját, mert többnyire kiszolgálnia kell, ő márpedig nem szolgalélek, hanem büszke ember. Az ebből fakadó frusztrációk viszont a barátnőn csattannak.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy csúnya szakítás után kerültem a mostani kapcsolatba, nem volt szünet, se átmenet, elég gyorsan megtörtént. Nem a múltra mutogatok, mert tudom, hogy akkor én rontottam el sok mindent, és sajnos elég későn vettem észre magam, mire ő elköltözött. Én talán abban voltam hibás, hogy nem becsültem őt meg eléggé, + nem vettem észre a saját hibáim. Tudom, mit rontottam el, de már nem volt visszaút.
Még vigasztalódni sem volt időm, hogy a múltat lezárhatom, és itt egy új valaki, letudhatom a szakítás terhét, mert ő szinte az elejétől adogatta nekem az újabb labdákat. Bennem sokszor jött az a gondolat, hogy miért vagyok ilyen, miért érdemlem ezt?
Eddig úgy képzeltem minden kapcsolatomat, hogy meghatározzuk a közös célokat, és együtt valósítjuk meg. A múltból tanulva most nagyon odafigyelek magamra ebben a kapcsolatban. Nagyon elnéző vagyok, de tudatosul azért bennem, hogy mikor vagyok valóban én a hibás. Jelenlegi barátomnak vannak kínos elszólásai, pl. hogy „az előző nőm is kényeskedő volt”. Vagy: „ha már azt nézi egy nő, mik a nem közös dolgaik a pasijával, az már kifelé tart” Gyerektéma kapcsán: „majd ha megtalálom ehhez a megfelelőt„ (ez azért durva) Egy közös ismerősünk barátnőjére meg megjegyezte, hogy: „ja, ő elég jó csaj, valójában bármit megtehet a mai világban„
Azt is szereti hangoztatni, hogy néha jobb hazudni. Ha rákérdezek nyomatékosan, hogy ezeket komolyan gondolja-e, hisztisnek állít be, vagy azzal jön, hogy ő ilyet nem mondott. Ilyenkor előveszi a leereszkedős stílusát, amitől falnak tudok menni.
Gondolkodom, mitől ilyen? Ő utálja a melóját, mert ott kiszolgálnia kell, meg pakolni, pedig ő nem szolgalélek, hanem büszke lelkű embernek vallja magát, aki nem erre született.
Volt valakinek olyan, hogy egy hasonlóan reménytelen emberrel a kapcsolata valahogy valamitől jó irányba fordult?
