Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Hogyan tudnám elérni, hogy megbocsásson, ha visszakapni őt számomra már esélytelen?
Az én hibámból hagyott el. Miattam lett minden.
Én vagyok a férfi fél, ő nálam idősebb pár évvel.
Miért is mentünk szét? Nem figyeltem rá eléggé. A legemlékezetesebb az volt, amikor tavaly céges buli volt nálunk, ahová mindenki viszi a párját, én meg nem is szóltam neki. Azt mondtam neki, hogy feleségeket visznek, nem barátnőket, ami ugye hülyeség...A valódi ok az volt, hogy nem akartam sokáig ottmaradni. Vita lett belőle, majd telefonkinyomás.
Nem szóltam bele a dolgaiba, ha az egyik exével találkozott, mert nála maradt pár pendrive, nem gondoltam mögé többet ...érthetően elmondta, én meg felnőtt módjára felfogtam. Ilyen téren gondunk nem volt.        

               Szexuálisan is nagyon egymásra voltunk hangolva, ilyen mással még sosem volt, bevallása szerint még neki se, ez összetartott minket sokáig. Jó teste van, gyerekkora óta versenyszerűen sportol. Barátok: neki van nagyobb baráti köre, ahova én ,,mehetek, ha akarok”. Ha nem, egyedül megy. Velük nem jövök ki sehogy sem, tök semlegesek, semmi közös nincs egyikükkel sem, ahogy benne sincs olyan, ami az én barátaimat érdekelné. Így ezt a vonalat egyikünk sem erőltette. Láttam, hogy ő a barátaival mennyire jól elvan, azok se zavartak, akik erőszakosan próbálták felhívni magukra a párom figyelmét. Azok a csávók se zavartak, akikről üvöltött, hogy nem találnak régóta párt maguknak, az enyém viszont közvetlen velük, tehát elérhető, tetszik is nekik... ezt neki kell kezelni, belátása szerint.

A másik, hogy én pozitív dolgok miatt is képes voltam kifakadni, mások előtt is, sok mindent vettem támadásnak, amit talán nem is annak szánt. De a végén olyankor én kezdtem el nyitni felé. Aztán 3 hét szünetet kért, nem is írtam rá, semmilyen életjelet nem adtam magam felől, úgy gondoltam, ilyenkor ez a jó, és jobb, ha hagyom.
Aztán volt életem egyik legkeményebb beszélgetése, amit úgy elszúrtam, hogy jobban talán nem is lehetett volna: találkoztunk, ő rögtön azzal kezdte, hogy szakítanunk kéne. Én meg (büszkeségből, vagy csak sima idiótaságból, vagy nem tudom miből) előadtam a nagy lazát, hogy nem érdekel, mintha ezt vártam volna, és végre kimondta, végre megszabadulunk egymástól... Lényegében rám hagyta a döntés jogát. Én meg hamar lezárva mondtam, hogy oké, mit ragozzuk tovább, itt a vége, szevasz. Ő sírt. Otthagytam. Hirtelen történt, mintha nem is én lettem volna, mintha nem lennék ura a tetteimnek, vagy mintha robotpilótán lennék, ment magától minden. Én meg nem gondolkodtam.
Ha rajta keresztül nézem, azt hittem, ez benne már lefutott dolog. De később éreztem, hogyha megbocsátásra ezek után nem is számíthatok, minimum, hogy valahogy ki kell engesztelnem, ne így váljunk el, ne maradjon benne ez a tüske. Melyik nő adna nekem még egy esélyt ezek után...??? Ha az újrakezdésben annyira nincs is sok realitás, a megbocsátását még elnyerhetem?