Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Üdv,
Külsőleg helyesnek mondanak, de belül hiperérzékeny vagyok. Ha olyan emberek közé keveredek, akik agresszívak, vagy rossz a kisugárzásuk, teljesen bezáródom, leblokkolok és utána az egész további napomat megpecsételi az a hangulat. Sajnos az undorom az arcomra is kiül olyankor, így fizikailag is látható. Nem járok zsúfolt, hangos szórakozóhelyekre. Ebből világos, hogy nem én voltam fiatalon a társaság hangadója. Ha feszült vagyok, akkor nem tudok figyelni, se figyelmet adni a barátnőmnek, amit zokon vesz. Előző barátnőmmel fél évig voltam együtt, és szinte végig azt éreztem, túl sok gond vagyok neki. Pedig megismerhetett, volt ideje rá, el is mondtam, hogy más vagyok, mint a többiek.        

               Tény, hogyha este netán megtámadnának minket, nem biztos, hogy feltalálnám magam és hősiesen ki tudnék állni, hogy megvédjem magunkat. Ez van...még nem volt erre példa, így nem tudom biztosan, de kb. ez lenne. Nem sok mindent bíznék a reakcióidőmre.
Elkezdtem magamon dolgozni a legutóbbi kapcsolatom után, könyveket olvastam, videókat hallgattam. Szép lassan rájöttem, hogy rajtam nem segítenek a bölcsességek meg tanácsok, mert ilyen vagyok. Nincs mit fejleszteni. Abban nem hittem, hogy ha én változom, azzal egyszer csak megmenthetem a kapcsolatot, és tiszta lappal kezdhetjük.

Most is gyakran elfog a pánik, hogy mi lesz, ha egyszer csak nem lesz senki mellettem, aki így szeretne? Én viszont túl ragaszkodó vagyok. Ezzel nem a másikban akarok bűntudatot kelteni, de társas lények vagyunk, és nem vagyunk egyformák, valaki nehezebb eset. Aki ilyen, ettől magányra van ítélve?
Próbáltam keresni olyan nőket, akik hasonló problémával küzdenek, de még nem találtam, és ha hirdetésben így írom le magam, az nem fest rólam túl biztató képet. Ha unalmasnak tartanak, és elvesztegetett időnek érzik azt, amit együtt töltöttünk, mindenki szíve joga.
Ha kapcsolatban visszaesek, azon már különben sem segít az, hogy üljünk le és beszéljük meg. Ezt nem lehet bennem megoldani, ez nem olyan dolog, nem nátha, ami holnapután elmúlik, ha sok vizet iszom, hanem a személyiségem része, nem egy mintázat, amit követek.

Arra rájöttem, hogy ez örökölt dolog, anyám volt ilyen, ezt hoztam magammal. Ami nehezíti, hogy a szorongás mellett kötődő is vagyok, így a későbbi problémák nagy része miattam lesz. De amiket egy átlag ember egyszerűen megold, nekem ott a határ. Ha azt mondják rám, ez nem normális, megértem, fordítva én is abszolút így gondolnám.