Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Még egy éve se voltunk együtt, de már kezdett élhetetlen lenni. Ha jogosan mondtam valamit, azt mondta, direkt cseszem el a jókedvét a hisztimmel..., mindig ez volt a vesszőparipája, hogy betegesen hisztis vagyok. Érdekes, ezt még egyik exem se mondta. Mert te, akinek nincs szakirányú végzettsége, te aztán tudod, mi a hiszti; te, aki ebben nagyon tapasztalt vagy...milyen jogon diagnosztizálsz, te, akinek azért nem működtek a kapcsolatai korábban sem, mert ott is hisztiket láttál - honnan tudod, mi a hiszti? Mit nevezel annak? Megmondom: ha nem szereti a párod azt csinálni, amit te, vagy nem nézi el neked azt, amit magadnak nagyvonalúan elnézel – na, az neked a hiszti. Vegyél guminőt, az nem hisztizik.

Minden pasinak olyan könnyű rávágni ezt a kifejezést olyan helyzetekre, amikből fel akarja menteni magát...és akkor is, ha valami nem jön be, vagy érthetetlen. Egyszer megtudtam, hogy nélkülem ment el iszogatni/ szórakozni egy olyan napon, amit lemondott nekem, hogy nem ér rá...erre nem azt mondta, hogy bocs, vagy valami, semmi mentegetőzés, helyette egy egyszerű kérdés bukott ki a száján: honnan szedtem az infót? Honnan tudtam meg az igazat?
Ha én ragaszkodtam a pontossághoz, azt kényszerbetegségnek titulálta, de ha ő ragaszkodott ugyanehhez, az katonás rendszeretet volt.

Ha - szerinte - kihívóan öltöztem, az is egyfajta hiszti megnyilvánulása, mert őt provokálom, hogy másoknak is akarok tetszeni! Véletlenül se neki öltözhetek ki...biztos van valami szándék mögötte. Ezt az önzőzés alapú stílust akkor szedhette fel, amikor külföldön élt egy darabig, és ott csak egy zárt közösségben mozoghatott, nem igazán voltak ott más barátai. Aztán hazajött, és már azt az új eszmét kezdte követni.
Mivel engedékeny vagyok és a középútra törekszem, többször kértem, hogy csatlakozhassak majd a barátaihoz valamikor, nem maradnék sokáig- na, azt nem lehetett. Pedig csak szeretném megismerni őket, „- Ne akard megismerni őket” - mondta.... de, legalább nagyjából tudjam, ki-kicsoda. Párszor magával is vitt, de végig feszült volt, nem értettem, miért. Szégyell? FÉLT? Pedig könnyen barátkozom, hamar megtalálom a közös hangot más emberekkel. Ő ezzel szemben megismerte szinte az összes barátomat, ő akarta, én meg hagytam, miért ne, fordítva is elvárom. Nekem ez természetes.

A lényeg, hogy volt egy utolsó vacsoránk, amihez ő ragaszkodott, ez már a kimondott szakítás után következett. Őszintén elmondtam neki, mit gondolok. De ma is, mindezek tükrében, ha magamba nézek, nem hiszem, hogy én voltam ebben a viszonyban a hisztis. Ezek miatt nem volt okom nem azt érezni, hogy nem vagyok neki annyira fontos. Szóval, vége volt. De én nem túlélője akarok lenni egy kapcsolatnak, hanem elégedett résztvevője, és ha máshogy nem megy, a szakítás után is maradhatna szép emlék.