Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Akkor most következzen az én sztorim :)

Van egy húsz éves barátnőm. Többet foglalkozik magával, mint velem, vagy bármi mással. Szociálisan egysíkú, persze jól néz ki, mert rengeteget költ a megjelenésére. Viszont néha olyanokat mond, mintha nem lenne lelke és minden emberi együttérzés hiányozna belőle. Csak úgy, a kíváncsiság kedvéért, megkérdeztem tőle, mi a véleménye az anyaságról, meg az azzal kapcsolatos önfeláldozásról, és válaszként nevetett egyet.
Mindketten tudjuk, hogy nem maradunk sokáig együtt, több szempontból sem, neki sem én vagyok az ideális, és én sem benne gondolkodom. Tudom, hogy unalmasnak tartja a kapcsolatunkat, mert megmondta és felsorolta, hogy őt régebben hova, milyen helyekre vitték, gyakran még a ráköltött összegekre is emlékezett, mellékesen megemlítve...        

               Meg hogy síelni még sosem volt, és régi álma...kérdeztem, de tudsz síelni? Ő meg: „nem, de nem is azért mennék, csak úgy nézelődni.”
Kérdeztem, hogy volt-e már lelki társa, és azt mondta, hogy nem vallásos... (jó, mondjuk ezt gondoltam) – nem értette a kifejezést, én meg elmagyaráztam neki, hogy mit is jelent ez ... és akkor mondta, hogy ja, olyan nem.
Nem vájkálok a családi életében, de szerintem ha egy lány ilyen, ott mindkét szülő is hasonlóan „lelkileg hátrányos helyzetű” lehet.
Most már megtanulta azt, hogy ha nem akar beégni előttem, gyorsan témát váltson.
Előfordul, hogy ami egyik nap tetszik neki és jó, az másnap már tűrhetetlen.
Szóval, ez mindkét részről csak szexkapcsolat, de kicsit sajnálom őt, hogy így fognak elúszni a fontosabb évei, hogy pasiról pasira száll és az értelmesebbje azonnal felismeri, hogy mi ő és mi nem és idővel mindig dobni fogják. Amikor meg ébredezne benne a lélek, meg az anyaság, már késő lesz. Én nem akarom őt nevelgetni, mert azt észreveszi és bezárkózik, de a saját érdekében, hogy tudnék rávilágítani arra, hogy ez így nem lesz jó neki? Hogy fejlessze magát.

Az élete a mobilja, állandóan azt bújja. Egyszer nálam elhányta és úgy mordult rám, a sírás küszöbén, hogy „csörgess már meg, b**meg”. Olvasni nem olvas rajta, csak söpröget, azt mondta, hogy ő 3 mondatnál többet nem olvas el soha...
- empátia abszolút nulla, még nyomokban sem: Egyszer adtam aprót egy hajléktalannak, ő meg: „fúj, mit csinálsz?” Egy másik hasonló helyzetben egy teljesen rendezett kéregető jött oda hozzánk, miközben egy hely előtt cigiztünk, és ő, amint meglátta az embert, dühösen azt mondta, „ezt nem hiszem el!” és beszaladt.
Egyelőre a szülei eltartják, meg gondolom, majd az épp aktuális lovagok is el fogják, de elképzeltem őt ezzel a stílusával, ahogy pincérnői munkakörbe kényszerül, és rámordul a vendégre, ha valami nem tetszik neki.

Beszéltem erről más, idősebb nőkkel, azt mondták, hogy majd kinövi, ők is ilyenek voltak... Szerintem meg ennyire azért nem voltak ilyenek, + a világ sem ilyen volt akkor. Nem hiszek abban hogy kinőhető az, ha valaki megszokja, hogy mindent megkövetelhet magának - illetve csak akkor, amikor már csak keveset követelhet.
Igen, ismerkedjek korombeliekkel, tudom. Ezért csak elméleti kérdés: létezik ma olyan fiatal nő, aki kívül is, belül is OK?