Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nem tudom, ez másoknál hogy van, de nálam zsinórban fordul elő az, hogyha van egy haverom, akivel mondjuk tizenvalahány év barátsága köt össze, és megnősül, családot alapít, onnantól már teljesen elérhetetlen lesz számomra. Megértem, hogy akkor megváltoznak a prioritások. De ha valaki munkába el tud rendesen járni - tehát tudja a család nélkülözni 8-9 órát -, akkor nem hiszem, hogy ne tudna legalább 1-2 órát is kiszakítani másra. És még az se könnyítés, amikor felajánlom, hogy akkor én megyek hozzájuk, ismernek, nem vagyok zűrös alak, aki berúgna és kellemetlenné válna. De még ez se megy sokáig. Van, hogy még a nejükkel is jóban vagyok, de azt, hogy valóban kedvelnek-e, nem tudom, de úgy tesznek.        

               Olyan barátaim is vannak, akiknek már nagykorú a gyereke, lenne idejük, tehát nem is értem, miért zárkóznak el? Megszokásból? Vagy ezt a feleségek csinálják? Lebeszélik a régi barátokról, majd ők viszik nekik a saját, megbízható és ellenőrzött barátokat? – ilyenről is tudok.
Én nem akarok egyelőre családozni, megnősülni, én erre alkalmatlannak érzem magam jelenleg. Több szempontból is. Amikor szóba kerül, mondom hogy majd egyszer... erre ők: „42 vagy, neked már nincs nagyon majd egyszer.” Erre meg azt tudom felelni, hogy az egyik ismerősöm 54 évesen találta meg a párját és hamar el is vette. Tehát nem tartom én se kizártnak, de most nincs kedvem ehhez, ha manapság a házasság teljes korlátozást és teljes elzárást jelent.

Azoknál a férfiaknál figyeltem meg ezt a leragadást, akik korábban céltalanul csak tengették az életüket, vagy rossz családból jöttek. Aztán találtak egy anyut, és mindent megtesznek azért, hogy megtartsák és nehogy rossz fiú legyenek.
Én sosem tudtam magam alárendelni egyetlen nőnek sem, hogy teljes irányítása alá adjam az életem. Ez van. Nem a házasság ellen ágálok, csak érteni szeretném, miért formál át egy embert teljesen. Az agymosás-rész nélkül is mehetne ez az egész. Ha még nem esett volna le valakinek, most nem a féktelen partizás mellett kardoskodom, hanem az emberi, baráti kapcsolatok fenntartásáról beszélek. Ez azért fontos, mert sokan nem számolnak azzal, hogyha asszonyka egyszer csak elválik tőlük, ott maradnak egyedül, hisz a régi barátok már leszámoltak velük, vagy nekik nem lesz már pofájuk felkeresni őket. Mondjuk ki: egyetlen házasság sem olyan szilárd dolog, hogy mindent rá lehetne építeni, mert annyira megéri, de ez már egy más téma.
Elsősorban családos emberek válasza érdekelne, hogy megérthessem az észjárásukat, illetve valódi magyarázatot kapjak erre. Persze az sincs kizárva, hogy én látom ezt az egészet rosszul.