Gyakran hallani, hogy csak add önmagad és szeretni fognak, de ez nem mindenkinél működik. Mint ahogy inni se kell a bunkózáshoz, valakinél megy az magától is. De ha a tisztelet már régóta szabadságra ment valakiből, attól még minden magánvélemény odabent tartható.
Boldog Valentin napot!
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Néha nem értem a velem egykorú nőket. Én 21 éves vagyok, és van néhány ismerősöm, akik nem veszik észre, ha a párjuk lenézi őket, vagy gusztustalanul beszél velük mások előtt. Eltűrik az ordibálást, a követelőzést is.
Egyszer együtt ültünk egy helyen többen, nem kocsma volt, és nem is ittunk, és van egy barátnőm, akinek volt egy pár hetes kapcsolata. Beszéltünk az ideálokról, mire a pasija egyszer csak rámutat, majd hangosan közli: „nekem ez jutott”. Valószínűleg viccesnek szánta, de én ezen fennakadtam, a barátnőjével ellentétben, akit nem zavart.
Az meg velem esett meg, hogy mindössze pár hete ismertem egy férfit, kezdeti szakaszban voltunk még, és szóba került a hit, a vallás és isten. Mondtam, hogy hívő vagyok, bár a magam módján, nem tartozom semmilyen felekezethez. Ő meg beleröhögött az arcomba, hogy ez milyen naiv dolog, az értelmes ember full ateista, és ennek annyi értelme van, mint mesékben hinni... Én meg csak annyival érveltem, hogy valahol minden ember érzi azt, hogy a létezés mögött, ami körülveszi, valamilyen intelligencia áll, nevezzük bárminek. És nem isten miatt olyan a világ amilyen, ha ezzel a résszel van baja. Nem győztem meg. Nem is lett a dologból semmi.
Egy másik illető meg teljes meggyőződéssel állította, hogy az online barátok is barátok, még ha soha nem is találkoztak. Hát ő meg ebben hitt, nem vitatkoztam vele (végül is, engem is így ismert meg)… Abba se kötöttem bele, hogy zömében lányokról volt szó.
Arra akarok mindezzel kilyukadni, hogy ha én - vagy bárki más - megadom valakinek a tiszteletet, akkor lehetne viszonozni azt, valamennyire legalább.
M.