Nem kell haraggal elválni, de ez nem a maradjunk barátok-kategória. Levélírónk ex pasija csak azért nem száll le róla, mert így valamennyire részt tud venni még az életében. Mindenről tudni akar, eljátssza, hogy ő csak aggódik, de a hátsószándékok így is kilátszanak.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
(Azokhoz a nőkhöz szólna leginkább a kérdés, akik a volt párjukkal hasonló helyzetben találták magukat.)
Mi úgy három évet töltöttünk együtt, és az összeköltözésünk után nem sokkal lett vége. Rövid időt laktam nála. Beszálltam a rezsibe és minden házimunkába. Főztem, takarítottam. Mégse volt egy privát terem. Vagyis csak az övé. Ez is közrejátszott abban, hogy szétmentünk, mert az ő lakásába mentem és gyakorlatilag semmit se csinálhattam, mindenért rám szólt, számonkért, pedig én aztán nem vagyok rendetlen, így hülyén éreztem magam. A másik része, hogy olyan dolgokat hallottam vissza másoktól, amiktől ledöbbentem: hogy én minden energiáját felemésztem, meg hasonló panaszok. Hogy van ő, a Normális, meg én, a nevelendő. Oké, mondom, akkor itt a vége.
