„Mondom, mikor hagyod már el? Semmi nem köt hozzá. Azt mondja, nem tudja elhagyni. Más szabadulni akarna egy ilyentől, minél hamarabb” - Talán a magánytól való iszony, talán az újbóli párkereséstől való félelem miatt ragadnak egyesek rossz kapcsolatokban, de az is lehet, hogy egyszerűen csak annyi kell, hogy elmondhassák, nekik aztán van párjuk: olyan amilyen, de van.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözlet,
Miért van az, hogy a kapcsolatok idővel inkább véget érnek, ahelyett hogy egyre jobbak, fejlettebbek lennének? Logikusan, ha elfogadjuk a kapcsolatfejlődés dinamikáját, így kéne mennie. Arra gondolok, hogy egy idő után elkerülhetetlenül jön a hanyatlás. Viszont azt nem tudom, hogy ez így van természetes útján rendjén, vagy csak a mai gondolkodás és a mai kultúra miatt megy így. Maga a boldog kapcsolat mindig is illúzió volt, amiből az emberiség sosem ébredt fel, inkább tudomásul vette, hogy egy folyamatosan erodálódó dolog? És tilos róla beszélni, mert csak lelombozza a szerelem rajongóit? Így a végjáték törvényszerű.