Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Azt figyeltem meg pár velem egyidős férfi haveromon, hogyha évekig nem volt nőjük, és hirtelen szert tesznek egyre, onnantól átmennek pincsibe, és szó szerint mindent megtesznek azért, hogy ne szakítsanak velük. Minden alkuba belemennek. Onnantól elérhetetlenek: ha pl. a barátnő épp arra utasítja őket, hogy ne járjanak el a haverokkal, akkor nem járnak, és kész - ez többnyire így történik. Valószínűleg egyszer kell csak neki szólnia. Ha én sose tudnék ilyen megalkuvó lenni, akkor most én vagyok a normális, vagy inkább a nem normális?

Volt egy ismerősöm, akit 4 éve nem láttam, biztos vagyok benne, hogy lebeszélte rólunk a Barinő. Teljesen megváltozott, mert régebben olyan meredek véleményeken volt, hogy a házasság a legnagyobb marhaság, és gyereket sem akar, mert ha autista lesz, vagy sérült, vagy bármi ilyen, akkor elsüllyedne szégyenében... (nem azért, mintha egyet értenék ezekkel, csak a kontraszt végett írom le) Ehhez képest most olyan stílusú fotókat tolnak együtt a közösségin, amikről régebben ő jelentette ki, hogy hányadék kategória, és olyan nyálas szavakat használ (főleg ünnepekkor), amikről üvöltenek, hogy nem az övéi. Betörték - hogy előnyére, vagy hátrányára, az szerintem még kérdéses.

Engem is próbáltak így irányítani, de amikor azzal fenyegetett be a kedves, hogy jó, akkor ő most visszamegy az exéhez, azt mondtam, okés, menjél, hajrá. Ment is. Be kellett volna csicskulnom ettől? Ez a megfelelő módszer? Amelyik nő így sakkozik, az magát is becsapja, és aki zsarolásban nem tudja visszafogni magát, az nem is szereti igazán a párját, csak birtokolja, mint egy drága táskát.

Mindezt úgy mondom, hogy tudom, hogy az sem jó, ha semmi konfliktus nincs egy kapcsolatban, de ha az idomítás ilyen szinten megy, ott el se jutnak egy normális körülmények közt adódó konfliktusig, mert a pasi csak bólogatni fog, és akkor később abból lesz a problémája a hölgynek, hogy jaj, már nem férfias, papucs lett.

Van olyan kiéhezett férfi, aki inkább hamar belerázódik és megtanulja, hogy bizonyos dolgoknak következménye van, alkalmazkodik a Jutalmazás / retorzió- rendszerhez. Ha jól viselkedsz simi és jutifali, ha nem, akkor jön a fenyítés meg a zsarolások. Majd megszokod. Észre lehet venni, hogy ez nem az egymáshoz alkalmazkodásról, hanem az egyeduralomról szól, ez a bajom. Viszont ha két ember sok dologban különbözik, ott nem nagyon lehet alkalmazkodni ÉS NEM IS KELL! Mert ezek a nyilvánvaló jelek arra, hogy nem illenek össze. Később az idő fogja ezt beigazolni és egy gyűlölködő válóper. Szóval, szerintem az érzelmi nyomorékság kezelhető, csak időben kell felismerni.

A saját elveimről senkiért nem tudnék lemondani. Nem akarok belerázódni valaki életébe, és fokozatosan megtanulni, minek milyen következménye lesz. Ebből a szempontból nem vagyok formálható, sajnos szeretem a józan gondolkodást és az egyenlősdit. Egymagam is meg tudom ítélni, minden kisegítés nélkül, hogy mi az, amit egy párkapcsolatban önállóan meghozok, adok vagy épp korlátozom magam benne. De a magamtól a kulcsszó.

Ha arra irányul az egész, hogy segítek a másiknak, tisztelem a magánszféráját, a tulajdonát, az teljesen más, mert az együttműködésről szólna. Mert szeretem és tisztelem a másikat, nem pedig azért, mert kiköveteli tőlem. Amikor egy kapcsolat elején úgy érzem, hogy a betanulási szakaszban vagyok, meg próbaidőszakon, az már nem kedvező előjel.

András