Meddig lehet tűrni a hazugságot? Amikor szerelmünk sms-t küld arról, hogy meghalt, már kezdjünk gyanakodni, és komolyan fontolgatni a szakítást. Ha ezek után a halott pasiddal összefutsz az utcán, te legyél az, aki kimondja a nemet.
A történet már lassan 5 éve kezdődött, azzal, hogy átkerültem a versenytáncosok csoportjába. Ott volt egy kimondottan jóképű srác (nevezzük Gábornak), már az első ottlétem alkalmával elkezdtünk szemezni (elég inkorrekt volt, otthagyta miattam az addigi párját) aztán jött, aminek jönnie kellett, összejöttünk. Már majdnem két éve, hogy együtt voltunk, kisebb-nagyobb vitákkal, de mondhatom, egész jól működött. Aztán kezdődtek el a problémák. Kezdődtek a hazugságok. Elsőként jött az, hogy nagyon beteg a húga és úgy néz ki, hogy komoly (a lány akkor volt 3 éves, most nemsokára 8, és semmi baja). Aztán elkezdtünk egyre kevesebbet találkozni, ám az egyik találkozásunk alkalmával egyszer csak szembejött velünk a drága anyuka és a kishúga. Akkor nagyon elkezdtem gondolkozni, de ő, mintha mi sem történt volna, kedélyesen tovább beszélgetett. Ezután, következő találkozásaink alkalmával majdnem mindig valami új történet kerekedett ki, hogy neki most balhéja van, és agyonüti a szóban forgó személyt és hasonlók, mint például, hogy ő kemény drogfogyasztó lett és ráadásul tömegnövelőkkel bizniszel.
Egy ideig hallgattam figyelmesen, aztán mondtam neki, hogy nekem nem kell hazudnia. A reakciója teljesen váratlanul ért, mert elkezdett szorongatni és kiabált velem. Akkor már tudtam, hogy nincs minden rendben és jobbnak láttam kiszállni. Ott is hagytam, aztán jött a zaklatás, hogy nagyon szeret és nem élet az élet nélkülem. Az ő telefonjáról írogatott nekem a "nagynéni" hogy meghalt Gábor édesanyja, és ki van bukva, ne haragudjak, aztán jött sorba a következő és következő, hogy Gábor karambolozott és bent van az intenzíven. Gondoltam felhívom, de senki nem vette fel. Pár perc múlva jött az sms, hogy ne haragudjak, de most nem tudunk beszélni. Úgy döntöttem hogy többet nem is beszélek vele.
2 nap után jön az sms, hogy meghalt.
(éreztem, hogy ez nem igaz, mert ha tényleg karambolozott volna, akkor a hírekben benne lett volna, főleg, hogy ittasan, ráadásul jogosítvány nélkül) Így lett vége először. Aztán eltelt egy év, összefutottunk az utcán, és megint elkezdett hívogatni. Nagy nehezen sikerült elérnem, hogy csúnyán összevesszünk és ne keressen, mert a szép szó nem segített. Egyszer nézelődtem egy közösségi oldalon és láttam, hogy van barátnője, nőből vagyok, tehát furdalt a kíváncsiság, hogy mégis ki, és milyen az új barátnő. Egy helyes de fiatal (!14!) lányzó lett az új jelölt. Már fél éve együtt voltak, amikor megint összefutottunk és utána közölte, hogy velem akar lenni, mert én vagyok neki az igazi és bizonygatta, hogy megváltozott. Mondtam neki, hogy jó, legyen. Gondoltam magamban nem lesz hosszú életű, mert ami egyszer nem működött, azt kár erőltetni, meg hát valljuk be, elég naiv voltam, de 2 év az 2 év). Aztán mondja, hogy „hát, nem tudja, hogy otthagyja-e a másik lányt, mert már féléve együtt vannak”. Aztán arc nélkül msn-en szakított vele, és engem is bevett a beszélgetésbe. A lányzó kis fiatalhoz híven ontotta magából a trágár szavakat, de tűrtem, aztán elnéztem, hogy mi lesz a történet vége. Később megkeresett a lány (nevezzük Krisztának), hogy ne haragudjak. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy ÉN Gábor miatt elköltöztem Pestre, mert nem tudtam nélküle élni. És mellette álltam, amikor balhéjai voltak, találkoztam személyesen is a lányzóval, és megtudtam mindent A-Z-ig (az én nevemben beszélt a lánnyal, folyamatosan átverte). Utána egy hónapig még mosolyogtam és ritkítottam a találkozásokat még jobban, aztán eljött a várva várt nap. Amikor is jött a szembesítés. Hát mondanom sem kell, nem volt semmi. Még ott kettőnk előtt is tagadta, pedig szerintem két felbőszült lány nem volt igazán nyerő helyzet számára, de KIDERÜLT, hogy van egy másik (Jucus) rajtam kívül, és ő költözött el. Aztán mondta, hogy csak annyiban hazudott, hogy van egy másik Jucus, magyarán mondva, mindenben. Ezután nem foglalkoztunk Gáborral és egyik este felhívott, hogy itt van a közelben, feljöhet-e. Inkább lementem és előadta a sírós jelenetet, hogy csak Kriszta akar bennünket szétszedni, és ne higgyek neki. Megmondtam neki, hogy menjen haza, nyugodjon meg, majd megbeszéljük. Eszem ágában sem volt még több időt pazarolni erre, hívott, hogy menjünk majálisozni, mondtam, hogy nem megyek. Aztán csak mentem, barátnőkkel meg pár fiú ismerősömmel, és ott összefutottam vele. Láttam, hogy a gyerekkori barátjával van kint, meg 3-4 csajjal, aztán egyszer csak szemet szúrt, hogy az egyik lányzóval túlságosan jól elvan, és hogy ebből még lehet valami. Ő nem vett észre, túlságosan el volt foglalva. Jöttek velünk szemben, én belekaroltam az egyik ismerősömbe és elmentem mellette, anélkül, hogy ránéztem volna, ő meg kiabált utánam, hogy várjam meg és beszéljünk, de én csak mentem tovább. Azóta telefonszámot cseréltem, msn címet, és máshova is költöztem, hogy még véletlen se tudjon kapcsolatba lépni velem. De a történet végén, még én lettem az aljas szemét k*rva, mert miattam ment szét a másik kiscsajjal, de szerintem én voltam az, aki nagyon sokat eltűrtem, és valahogy még kicsit büszke is voltam magamban, hogy a fiatal lányzó végre megtudta az igazat. De ilyet én még nem éltem, hogy valaki ennyire gátlástalanul a másik képébe hazudik, mikor tudja, hogy szorul a hurok, és nemhogy bevallaná, még tovább szövi maga körül a hazugságokat. És volt annyira idióta (már bocsánat), hogy azt hitte, hogy ezek után is vele maradok. Nagyon gondolkoztam rajta, hogy komoly mentális problémái vannak, de lehet, hogy szimplán csak ilyen aljas hazug.