Olvasgattam a Blogot, s ihletet kaptam rá, hogy én is megírjam a saját sztorimat. 18 éves koromban szerelmes lettem egy velem egyidős srácba, akit nevezzünk most Tamásnak. Ennyire talán még soha nem voltam szerelmes, nem is kellett hozzá sok idő, hamar az ágyamban kötöttünk ki. Ám a srác megijedt, s elmenekült. Én sokáig szerettem, nagyon szerelmes voltam belé. Igen jó barátja az unokabátyámnak, akit nevezzünk most Zolinak. Tamás eléggé megbántott, cserbenhagyott, talán ki is használt, és Zoli nem mellettem állt, hanem inkább Tamás mellett, neki adott igazat, az ő pártját fogta, mondván, hogy őt régebb óta ismeri, mint engem. Mikor Tamással szakítottunk, én majdnem belehaltam, de erős vagyok, ezért túléltem, ám a szerelmem nem akart szűnni iránta, csak égetett...

Aztán elmentem egy társaságba, ahol találkoztam egy barátnőmmel, akit nevezzünk most Mártinak, s mondta, hogy be akar mutatni az egyik barátjának, akit nevezzünk Alexnak. Már korábban is hallottam erről az Alexről, ráadásul ismeri Tamást is, de gondoltam miért ne - ám ez a bemutatás elmaradt. Pár napra rá Alex bejelölt ismerősnek iwiw-en, ám én megírtam neki, hogy ne haragudjon, de én nem jelölöm vissza, mivel nem is ismerem. Erre visszaírta, hogy teljesen igazam van, s megért. Közben Márti mondta, hogy ne legyek Alexal bunkó, s vegyem fel msn-re, s én megtettem. Beszélgettünk, humorosnak találtam, óvatosnak, majd kiderült, hogy épp azon a hétvégén a közelében leszek a családomnál, s óvatosan megkérdezte, hogy lenne-e kedvem talizni vele, magyarul: randizni vele. Tél volt. De azért volt kedvem hozzá. Eljött a találkozás napja, késett 1,5 órát... de úgy gondoltam ez megbocsátható még. Az unokabátyámat informáltam le a srácról, aki csak nem rég óta ismeri őt. Alexal sokat beszélgettünk, s pont akkor kezdett el esni a hó. Bátortalan volt szegénykém, még a kezemet sem merte megfogni. Kérdezett egy-két dolgot a múltammal kapcsolatban. Próbáltam vele őszinte lenni, ám azért egy-két dolgot igyekeztem eltitkolni előle, mint pl.: a Tamással kapcsolatos dolgaimat. Én akkor még fülig szerelmes voltam Tamásba, de nem akartam, hogy bárki is, nem csak Alex, tudja ezt. Ám szerelmes sem akartam lenni senki másba, jól éreztem magam úgy, ahogy voltam. Aztán összejöttem Alexal. Nem tudom, mikor volt az a pillanat, amikor hivatalosan is együtt voltunk. De egy párszor mentünk társaságba úgy, hogy én tudtam, hogy ott lesz Tamás is, de nem szóltam Alexnak, s ott volt Zoli is, Márti is. Én Tamással kerültem párszor olyan szituációba, hogy filmet néztünk, s a hasán feküdtem, s Alex ezt meglátta, vagy épp elmentem sétálni Tamással, s karon fogva mászkáltunk, s Alex ezt is kiszúrta. Zoli persze "jó" unokatesó lévén minden félét mondott rólam Alexnak, elmondta, hogy mennyire szerettem Tamást, és hogy talán még most is szeretem. Alex persze fülig szerelmes volt belém, de én nem tudtam őt szerelemmel szeretni. Bántottam őt, sőt, minden apróságért veszekedtem vele. De amikor összevesztünk, annak általában az alapja Tamás volt. Egy hónapja voltam együtt Alexal, s addigra szedte össze a bátorságát, hogy megcsókoljon végre. Aztán szeretett volna már "úgy megérinteni", de én nem akartam, pontosan azért nem, mert még Tamást szerettem. Szerettem Alexot is, csak Tamásba voltam szerelmes még. Harcoltam Alex ellen, s a szerelme ellen. Fagyos volt a pici szívem, jégcsapok lógtak róla. Csalódtam, fájdalmat okoztak nekem, s úgy éreztem végleg megfagyott a szívem, de tudtam, hogy jó helyem van Alex mellett, s ha eljutunk odáig, hozzá is megyek feleségül, de tudtam azt is, hogy Tamást fogom örökre szeretni. Alex szépen lassan kezdett rájönni a dolgokra, én persze mindent tagadtam, ami Tamással kapcsolatos lenne. De Zoli is ellenem beszélt, s inkább Alex pártját fogta. Ott tartottam, hogy nem bírom tovább Alex mellett: a folytonos veszekedések, a folytonos talizásokról való késései. Aztán elkezdett megtörni a jég a szívemen, kezdtem egyre jobban megszeretni Alexet. Lényegében Tamással jó kapcsolatom volt, ám ő már nem nőként nézett rám - most sem úgy néz rám - hanem csak mint egy haverra. Alex viszont - én kezdtem egyre jobban beleszeretni, ahogy elmúltak a veszekedések, és nőttek a szép pillanatok, s a szeretkezés is rendszeressé vált köztünk - egyre jobban kezdett kiábrándulni belőlem. Én még mindig halálosan szerettem Tamást, talán nem akartam őt elengedni, pedig tudtam, hogy mi nem illünk össze, sőt Zoli is megmondta, hogy felejtsem el, pláne, hogy ott van nekem Alex. Találkozni akartam Tamással, flörtölni akartam vele. Ezt Alex megtudta, de nagyon szeretett engem, habár nem volt már szerelmes belém, de nagyon szeretett, s aggódott értem. Aztán szakított velem. 7 hónapot voltunk együtt. Nagyon fájt, hogy vége lett, pont akkor, mikor már minden kezdett rendbe jönni. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk rendbe hozni a dolgokat, megbeszéltük, hogy mindent megteszünk, hogy ő újra szerelmes legyen belém... de ez nem jött össze, s szakított velem. Egy hét múlva találkoztunk, beszélgettünk, de kicsit csúnyára sikerült az a talizás. Feszült volt a légkör, kiborultam. Egy hét múlva ismét taliztunk. Esett az eső, hűvös volt, pedig nyár volt, beültünk a kocsijába, kettesben voltunk. Elkezdte csikizni a tenyerem, aztán már simogatta, s végül megfogta, majd megkérdezte, hogy baj-e...? Veszetten dobogott a szívem. Majd kitalálta, hogy szívesen kiszedné a szemöldökömet. Kicsit vaciláltam, hiszen akkor az ölébe kell feküdnöm... de megengedtem neki. Aztán elkezdte simogatni az arcomat, s tudván, hogy így el tud altatni, mondta, hogy nyugodtan aludjak. Ám én, hogy oldjam a feszültséget, kinyújtottam a nyelvem, s ő közölte, hogy megharapja. Kint hagytam a nyelvem, s kis várakozási idő után kedvesen, gyengéden, finoman, édesen megharapdálta, s én megcsókoltam közben. Aztán ő abbahagyta, majd kis idő múlva ő csókolt meg engem - megkérdezte, hogy baj-e, de annyira hevesen vert a szívem, hogy nem tudtam felelni. Azon vettük észre magunkat, hogy már késő este van, s kitalálta, hogy aludjunk együtt a kocsiban. Belementem, de abból az alvásból nem csak alvás lett :) Én akkor feltettem neki a kérdést, hogy mért nem kezdjük újra, de közölte, hogy amíg nem lesz újra szerelmes belém, addig nem szeretné újra kezdeni velem. Majd egy hét múlva ismét taliztunk, s akkor is minden olyan volt, mintha még mindig együtt lennénk, sőt, azon a héten 2x is taliztunk. De mind a kétszer visszautasított. Közben én Tamással is tartottam a kapcsolatot. Taliztam is vele, ez alatt a 3 hét alatt kétszer, s kavartunk is. De egy valamire jó volt ez a kavarás, még pedig arra, hogy végleg kiábránduljak Tamásból, s ráébredjek, s végre magamnak is bevalljam, hogy tényleg beleszerettem Alexba. Én megkérdeztem Alexet, hogy mi lesz, ha elmegy abba a nyári táborba, s meglát egy lányt, s beleszeret majd, de próbált megnyugtatni, hogy ez most esélytelen lenne... Majd 2 hónapra rá Alex elment egy nyári táborba, s ott megismerkedett egy lánnyal, aki megtetszett neki, de csak vagy 3 mondatot ha beszéltek összesen. Majd találkoztam Alexel, s könyörögtem neki, hogy kezdjük újra, minden másképp lesz, minden jobb lesz, csak jöjjön vissza hozzám. Senkinek sem könyörögtem még, de akkor egyszer mégis megtettem. Hiába, megint ugyanaz volt a válasz. Majd eltelt ismét 2 hónap, s újra látta azt a lányt - most nem beszélt vele, viszont beleszeretett. Majd elmesélte nekem a sztorit, s nekem elszorult a szívem. Elmesélte az érzéseit, a gondolatait. Az a csaj 15 éves, s messze lakik Alextől. Alex 25 éves, én 19. Elvesztettem Alexet... szeretném őt visszakapni, sőt, minden vágyam az, hogy újra szerelmes legyen belém... de egyik rossz döntésem követte a másik, s aztán a következő, s végleg sikerült elvesztenem őt. Kicsit padlón vagyok, főleg mióta megtudtam, hogy szerelmes egy lányba, aki ráadásul még fiatalabb is tőlem... ki vagyok akadva, rosszul érzem magam. Azért írom le mindezt, hogy a hozzám hasonló lányok ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, amiket én. Ha szeret titeket egy fiú, próbáljátok értékelni, mert mire ti is megszeretitek, lehet, hogy már késő lesz...