Sose dőlj be annak a srácnak, aki ingyen laptoppal csalogat fel magához, mert általában csak meg akar… kapni. Következő történetünk mesélője is ezt a filozófiát vallja, de elsődleges üzenete mégis inkább ennyi: ha megcsalod a párodat, legalább ne áruld el neki, bármennyire is rendes dolognak látod. Most megtudhatod, hogy az őszinteség szép, de nem mindig célravezető.
”Tiszta lappal akartam játszani, de ráfaragtam” – ez lehetne a mottóm. 24 éves lány vagyok, másfél éve tartós kapcsolatban. Pár hónapja előkerült a múltamból az egyik exem, akivel nem sokáig voltunk együtt, viszont a szex intenzíven működött köztünk. Sajnos több nem. Mondhatnám azt, hogy tőrbe csalt, de ezzel csak magamat mentegetném, szóval a lényeg, hogy azt állította, azonnal találkozni akar velem, mert kapott két céges laptopot és az egyiket nekem adná. Beleestem a hálóba, már régi álmom volt, hogy lecseréljem a régi gépemet egy újra. Ezt ő is tudta, és ki is használta. Amikor felmentem hozzá, hamar kiderült, hogy nincs semmiféle laptop. Nyíltan beismerte, hogy hazudott és csak látni akart engem. De ha már ott voltam, elbeszélgettünk, hiszen elég régóta nem láttuk egymást. Megkérdeztem, hogy miért hazudott, úgy tudom, már kinőtte az óvódás kort. Azt mondta, hogy szégyelli magát, de másképpen nem tudott volna felcsalogatni magához.
Elkezdett próbálkozni, eleinte tiltakoztam, és vessetek meg, de nem tudtam ellenállni neki - hamar ágyba kerültünk. Utána nem szégyelltem magam, nem mondogattam, hogy „Jézusom, mit tettem” ez a metódus csak otthon tört rám. Minden túl simán ment, teljesen elvesztettem a kontrollt. Otthon, későn jöttem rá, hogy bizony, most konkrétan megcsaltam a páromat. Napokig gondolkodtam, mit tegyek. Végül nem bírtam tovább és elmondtam neki. Megértő szavak helyett (jó, nem vártam igazából megértő szavakat) összeszedte a cókmókját és elment. Pár nap múlva elvitte a többi cuccát is és szétmentünk. Tanulság: az őszinteség nem mindig megoldás, lányok, inkább a véreteken uralkodjatok. Elmondtam neki, pedig hazudhattam volna is. Ebben a történetben egy bűnös volt: én. Ja, és ha valaki laptopot ígér, és nem családtagod, ne fogadd el. Sajnálom, hogy elhagyott, de igenis, úgy éreztem, muszáj elmondanom, mert ha kiderül, rosszabb (egyébként nem derült volna ki, de akkor meg azért rossz, mert én tudom). Most jól tettem, amit tettem, vagy hallgatnom kellett volna?
Az utolsó 100 komment: