Hello CsP! Egy érdekes kérdést szeretnék vitába bocsátani. Van egy haverom (nagyon régi barátság, így eléggé ismerem), aki összejött egy 29 éves, nagyon dekoratív és igen okos lánnyal. A problémát az utóbbi jelentette a barátom szerint, mert a lánynak 2 diplomája volt, rendszeresen tanított és mellette spanyol tolmács is volt. Amíg a srác ezt nem tudta róla, élete szerelmét látta benne. A srác 28 éves és ő sem egy utolsó surmó - sofőr egy logisztikai cégnél és nem keres rosszul. Azontúl olvasott és művelt, csak leértékeli magát. Szóval, amióta tisztában van a nője kvalitásaival, visszahúzódott, nem hívja fel, nem keresi, semmi - és nekem elárulta, hogy nem akarja őt a továbbiakban.

Azt mondja, csökkent az érdeklődése, ami tudom, hogy nem igaz. A következő mondat majdnem szó szerint hagyta el a száját: „Tudom, hogy állandó ellentétek lennének köztünk, ha elmélyülnének a dolgaink. Dirigálna és keresné a hibáimat. Állandóan a hátamon érezném a tekintetét, mert várná az alkalmat, hogy mikor teremthet le valamiért”. Ügye, a hosszú barátság titka az, ha nem adsz kéretlen tanácsokat. Nem is tettem, ehelyett magamat okolom, hogy miért nem nyitottam fel a szemét, hogy ez nem így van. Szerintem ennek a rossz beidegződésének az oka, a szülei válása: 15 éves volt, amikor az apja lelépett, az anyjára hagyva egy önfejű kamaszt, a legnehezebb korban. Voltak is összetűzések. Érthető, hogy nem akar újabb, irányító anyát. Kár lenne a lányért, mert nem egy liba. Ha tud valaki használható tanácsot adni, mit mondjak neki, örömmel venném. Üdv: Tamás