Van egy elég nagy baráti körünk, ahova elvétve én is eljárok: ilyenkor egy meghatározott útvonalon járjuk a várost, a klubokat, de mentünk már együtt színházba, moziba is. Tavaly szeptemberben történt (aki vissza tud emlékezni az a szeptember igen hűvös volt), hogy nem volt kedvünk kóvályogni a hidegben, beültünk egész este egy kis pub-ba, a Nyugatihoz közel. Itt jelent meg az egyik ismerősöm barátja. Valami sör akció volt, és arra ültünk be. Nem érte meg: vizezett vacak volt - én akkor fröccsöztem, ezt a többiek mesélték. Én a helyükben inkább kifizetek egy normális sörért többet, de reggel ne fájjon tőle a fejem. Mivel csak mellettem volt egy szabad hely, a srác leült oda. Bemutatkoztunk: ő V. (26) – én (K.) 24 éves. Olyan kellemesen elbeszélgettünk, hogy 3 óra észrevétlenül röppent el. Amikor mindenki készülődött elhagyni a terepet, telefonszámot és MSN címet cseréltünk. Így indult a kaland és elég érdekesen folytatódott…

Már másnap elkezdődött a levelezésünk, mely sorok a szextől sem voltak mentesek: részletesen ecseteltük álmainkat, mit tennénk, vagy szeretnénk megtenni – ha, egyelőre nem is egymással. Megnyíltam neki. Ezért fájt a későbbi pofon. Ő elmesélte, hogy szereti a rendet, a szabályokat, sok berögzült szokása van, szeret magának órarendet állítani, hogy ettől-eddig ezt csinálja, utána mást, és nem volt szabad kilépnie ebből. Szerinte a szabályban és rendben lakik a boldogság. Elmesélte, hogy szőrteleníti a lábát, mellkasát (nem homár, ez 100%). Az erotikus levelezésünket nem ecsetelem, de semmi durva. Legyen elég annyi, hogy én azt hittem, ez nyílt üzenet nekem, hogy szeretne tőlem valamit. A találkozót én javasoltam, mert kezdett ijesztő lenni, hogy egy városba lakunk, nem is messze egymástól és ahelyett, hogy találkoznánk személyesen, a neten élünk, napi kapcsolatban vagyunk. Csak két alkalommal találkoztam V-vel, pontosabban hárommal, ha a legelső találkozást is belevesszük. Szóval találkoztunk, és újra kellemesen elbeszélgettünk, órákon át. De a szex és az erotika szóba se került. Se a kettőnk dolga. Nem így levélben! Másnap megint elárasztott az erotikus irományaival. A következő találkozón megint barátként viselkedett, a kezemet sem fogta meg, semmit nem csinált, ennyi erővel a haverjával is találkozhatott volna. Nem értem, miért csinálta… Olyan lánynak tartom magam, akinek van tartása, nem érzelgős, ha nem kell, rögtön vágja a dolgokat - azt hittem, minden rendben van.

Aztán egyszer csak hirtelen eltűnt.

A hallgatása nagyon megkínzott. Majdnem elsírtam magam. Tehetetlennek éreztem magam: nem megbántott voltam, hanem tanácstalan, olyan hirtelen ért, hogy lebénultam. Ha másik lány volt a háttérben, miért nem mondta? Vagy csak magányra vágyott? Akkor miért volt mélben kedves, élőben meg nulla?? Azt tudtam róla, hogy csak ugyanazokkal a barátaival mászkál el, minden új dolog elől elzárkózik, és a legelső találkozásunk csak egy puszta véletlen műve volt. Életemben először fordult elő, hogy majdnem sírtam. Pedig filozófiám szerint egyetlen pasiért sem érdemes sírni.

Vizsgáztatott, csak nem vettem észre?