Sziasztok! Vascsöves történet következik… amikor mindez történt, még 25 voltam. Négy éve vagyok együtt a párommal. Talán ilyen esetről még nem is olvastatok itt: a találkozás és az első randi között fél év telt el! Akkor még ugyanazon a munkahelyen dolgoztunk mindketten, de ő a cégünk raktárában dolgozott, messze az irodaháztól, ahol én húztam az igát. Egyik nap kirendeltek a raktárba mert leltározni kellett. Itt ismertem meg, itt láttam meg először a pasim, addig azt sem tudtam, hogy a világon van. Semmi nem történt, csak nagyon jól elbeszélgettünk, hülyéskedtünk. Közben próbáltam arra is koncentrálni, amiért idejöttem. Nehéz volt.

Aztán este elbúcsúztunk és annyi. Nagyon sokszor járt a fejemben. Hat hónap elteltével újra ki kellett mennem a raktárba. Minden ugyanúgy zajlott, azzal a különbséggel, hogy amikor végeztünk, felajánlotta, hogy hazavisz kocsival. Így is lett, amikor kitett a lakásom előtt, félszegen, bátortalanul randira hívott. A hétvégére. Összejöttünk és a mai napig együtt vagyunk. A bosszantó momentum ott van, hogy amikor megkérdeztem, hogy fél évvel ezelőtt mit gondolt rólam, azt felelte, hogy már akkor nagyon sokat jártam a fejében. Azonnal megtetszettem neki, de cselekedni nem tudott. „Azért mert együtt töltöttünk egy egész napot, nem érzem jogosnak, hogy kezdeményezzek. Munkahelyen különösen nem.” – ez az elve fél évig tartotta magát, végül a szívére hallgatott. Nekem talán jól is jött a pihenő, mert a megismerkedésünk előtt 1 hónappal szakítottam az előző párommal. Ez a 6 hónap kellett. Csak hát fél év eltelt és utána ott folytattuk a flörtöt, ahol abbahagytuk.