Hello CsP! Így arctalanul bedobom én is a történetem, hiszen így akár arra is gondolhattok, hogy tán nem is igaz. Én is ezt próbálom bebeszélni magamnak : D hogy nem is igaz, én nem vagyok ilyen. A történet csúcspontja pár hete zajlott. Volt egy barátom, akivel még tavaly, év végén mentünk szét. Elég viharos szakítást követően, volt egy pofon, volt könny is. Sokáig hetente lőtt egy mélt, amiben nagy vonalakban vázolta, hogy mindenért én vagyok a hibás, ő mindent megtett, és én csak magammal foglalkozom, nem érdekelnek a másik érzései. Történt aztán, hogy egyik közös ismerősünknek megszületett a babája és muszáj volt felmenni hozzá, megünnepelni. Csakhogy erre az eseményre az exem is hivatalos volt.

Nem akartam, hogy egyedül lásson, rám szálljon és élőben is hallgassam, azt, amiket írásban szokott rám zúdítani. Megbeszéltem egy sráccal (Zsolt), akivel jóban voltam és sokat dumáltunk, hogy kísérjen el. Néha megfogja a kezem, nevetgélünk stb., ahogy a párok szoktak. Játsszuk el, hogy ő az új barátom. Így is történik: a lakáson ott a párom, de amint meglátja velem a másik fiút, elfordul és nem is köszön, nem is szól hozzám egy szót sem. Bejött a stratégia. Amikor elmentünk, Zsoltot hálámmal halmoztam el. Másnap újra találkoztunk és az egész délutánt együtt töltöttük. Elmondta, hogy néha az illúzió valóságba fordul és tegnap belém szeretett. Mivel szabad voltam, és ezt nála senki nem tudta jobban, nekem sem volt kifogásom ellene - járni kezdtünk. Nem tartott sokáig. A volt párom felhívott, hogy azonnal találkozni akar „különben valami ostobaságot fog csinálni”. Na, erre mit lépjek: essünk túl rajta. Találkoztam vele. Elmondta, hogy amikor a másik sráccal látott, majdnem fölrobbant. De a legjobban akkor facsarodott össze a szíve a babanézőn, amikor arra gondolt, hogy nekünk is lehetett volna gyerekünk. Azt mondta, ne tudjam meg, mit érzett. A lényeg a lényeg: újra összejöttem vele, sőt még aznap felmentem hozzá és egy iszonyú szenvedélyeset szeretkeztünk. Tudtam, hogy még aznap este el kellett volna mondanom Zsoltnak, de akkor még tükörbe sem bírtam nézni, így ez másnap reggelre maradt. Elmondtam neki, hogy ami kettőnk közt elindult, reményteljes volt, de hagyjuk félbe. Azt nem mertem megmondani neki, hogy visszamentem az exemhez, azt pláne nem, hogy éppen pár órája bújtam vele ágyba. Amikor még hivatalosan vele jártam. Még mindig együtt vagyunk, Zsolt pedig eltűnt – remélem, nem miattam, nem okoztam fájdalmat neki és nem engem kerül. Amikor megmondtam neki, látszólag elfogadta, minden tiltakozás nélkül. Azt mondta, hogy egy pár napos kapcsolatba amúgy sem szabadna beleélnie magát az embernek.