Sziasztok! Egy meglehetősen friss történetet szeretnék megosztani veletek. Pár hete elhatároztuk hogy szervezünk egy közös nyaralást, én, a barátom, a haverja (legyen H, mint haver) és annak a barátnője. Négy napra elmentünk Egerbe. Bor, jó levegő, stb. A vonaton még minden rendben volt, sőt az első nap is, ezért volt olyan megrázó, amit kaptam másnap, mert minden előjel nélkül jött. A barátommal lassan 2 éve együtt vagyunk, tehát nem nevezhető friss kapcsolatnak, amikor még próbálgatjuk a másikat.

Egyik este ülünk egy helyen, a párom a haverjának nőjével ül, beszélgetnek. Én pedig H. mellett ültem. Hozzátartozik, hogy mind ittunk, de nagyon keveset, legalábbis nem indokolta azt a magánszámot, amit a párom haverja, H. levágott nekem. Ahogy ülünk, egyszer csak H. a fülembe súgja, hogy jó lenne, ha már leállítanám magam. Kérdőn nézek rá, hátha félre értettem valamit, lehet, nem is nekem mondja… de nekem mondta. Azt mondta, hogy ő biztos benne, hogy én csak kihasználom a párom, „nyomorba akarom dönteni és eldobom majd, hogy egyedül legyen” - idézem. Meg hogy mások előtt bunkó vagyok vele. Egyszerűen nem értettem, miről beszél, mert amiket állított, nem tudtam hova tenni, felfogni, átlátni és értelmezni, mert egyáltalán nem volt igaz. Hozzátartozik, hogy mindezt olyan gyorsan hadarta, suttogva, hogy alig értettem. Pedig H-val addig nagyon jóban voltunk. Nem volt ilyen beszólása még. Nem értettem, mit kér számon. Szürreális volt. Egyébként nem lett volna joga semmi vádaskodáshoz, pláne alaptalanul, ugyanis ő nem olyan makulátlan erkölcscsősz: Ő bezzeg minden nővel elmegy, sűrűn dobálja a lányokat és egyszer egy férjezett nővel is járt, ami ki is derült és válás lett a vége. Nincs nagyon erkölcsi érzéke, ezért volt hihetetlen a monológja. Jól megválasztotta a helyet és az időzítést is, mert utána a nyaralás maradék napjain csak kóvályogtam. A párom kérdezte, mi a baj, és én nem tudtam mit felelni, csak azt mondtam, semmi. Másnap mintha misem történt volna, a srác ugyanúgy viselkedett, csevegett, nevetgélt velem. A nyaralás végégig még bájologtam vele, mintha mi sem történt volna,, nem akartam drámázni, és úgy tűnt hogy már ő is elfelejtette. Olyan volt a nyaralás végén, mintha szabadulnék. Többet nem akarok találkozni vele. Csak annyit mondtam el a barátomnak, hogy nem akarom látni többet H.-t. A barátom nem érti. Rögtön megkérdezte, hogy kikezdett-e velem. Mondtam, dehogy. És most itt a választóvonal: vagy hazudok, vagy elmondok mindent. De tudom, hogy értetlenül állna előtte ő is, és ha elmondom, csak bekavarnék a barátságukba, ami több mint 10 éve tart már. Lehet, hogy H. eléri, amit akar, mert kettejük közt olyan szoros a kapocs, hogy nem tudom állandóan kikerülni őt. Pedig nem akarom többet látni.