Sziasztok! 27 éves nő vagyok, a párom 31. Néhány hete külön költöztem, mert elég sokat veszekedtünk. Hogy újra össze fogunk-e költözni valamikor a jövőben, azt nem tudom. Egyelőre nem úgy tűnik. A legnagyobb veszekedések hátterében mindig az állt, hogy sokat iszik. Amikor rászólok, azt mondja, hogy semmi közöm hozzá, erre azzal vágok vissza, hogy de igen, mert ha nem vette volna észre egy fedél alatt élünk, nem ő egyedül, egy agglegénylakásban. A legtöbb gondot a pia okozta, és onnan indult a többi.

Elmentünk júliusban egy hétvégére a Balatonra, pár ismerős társaságában. Én elmentem nézelődni, őt pedig bő két órára magára hagytam a barátaival. Megígértettem vele, hogy max 2 sört ihat. Azt mondta, persze, nem is akar többet. Jó, elmegyek. Amikor újra látom, alig áll a lábán, és olyan mozdulatokat téve csavargatja a pólóját, mintha bele akarná fújni az orrát. Kérdezem: Hány sört ittál? Azt mondta, nem számolta. Hazavittük, a másnapot átaludta, teljesen használhatatlan volt. A többieket alaposan számon kértem, hogy miért hagyták ezt? Azt mondták, nem azért vannak itt, hogy egy 31 éves pasit irányítsanak, ők nem fizettek neki egy cseppet sem. Egyébként ők sem ittak keveset. Talán ez volt a fordulópont, ami elindította a lavinát. Mióta hazajöttünk, szinte minden nap van vita és az ajtócsapkodás alapvető kommunikáció lett köztünk. Kikérte magának, hogy ne irányítsam, én pedig egy darabig győzködtem, hogy ha együtt vagyunk, akkor együtt hozunk meg döntéseket és nem arra hajtunk, hogy a másikat kínos helyzetbe hozzuk. Válaszként elvonult és pár óra múlva sörrel a kezében láttam viszont. A másik idegesítő dolog az volt, hogy többször megkértem, fizesse be a számlákat, amiket később megtaláltam az előszobaszekrényen felejtve, becsúszva a szórólapok közé – ha nem találok rá, vagy összefogom és kidobom az egészet, akkor az a csekk nem lesz befizetve én meg csak meregetem a szemem, amikor jön a felszólítás. Szóval most elköltöztem tőle. Eddig kétszer beszéltünk: ő hívott, hogy menjek vissza, olyan magányos, és meg fog változni. Egyre kevésbé hiszek abban, hogy bármi meg fog változni, ha visszamegyek, legfeljebb pár napig tartja magát, aztán minden kezdődik elölről.