„Hagytam magam. Boldog voltam. Kb. 5 percig. Amíg el nem kezdte a hülyeséget” – a pasi nem helyes, viszont ellenállhatatlan kisugárzása van ahhoz, hogy Levélírónkat megszédítse. Hiába érzi minden randin szakmai tréningen magát, a fiú hobbiszerű vallatásait csak most elégeli meg. Íme egy pasi, aki ölelgeti a lányokat, majd a nyelvével el is zavarja őket.
Sziasztok! Egy kapcsolat végén járok (valószínűleg), úgyhogy nem nagyon oszt vagy szoroz egy ilyen vallomás a nyilvánosság előtt. 7 hónapig együtt voltam vele, már évek óta tetszett, közös társaság stb. de korábban nem kezdeményezett, talán foglalt volt, talán nem érdekeltem, nem tűntem fel neki. Aztán teljesült a vágyam, mert 7 hónappal ezelőtt odajött, megszólított és beszélgetni kezdtünk. Már az első alkalommal bevallotta, hogy ő, szexualitástól függetlenül, szeret ölelgetni lányokat, és ezt a többiek is tudják, hagyják magukat, azok a lányok, akikkel márpedig szigorúan barátok csak.
Hagytam magam. Boldog voltam. Kb. 5 percig. Amíg el nem kezdte a hülyeséget. Szerettem volna, ha a dumát becserélhettem volna újabb néma ölelésekre… Következőt mondta: a szerénységem vonzza őt, de már rájött, hogy ez a szerénység csak egy módosult énkép bennem, nem a lényemből fakadó. De nem baj – teszi hozzá. Hát azt hittem ez egy amolyan angol humor és majdnem fölröhögtem, bele a képébe, hogy istenem, neked aztán van humorod! De halálkomolyan mondta... Ez diagnózis volt a részéről, nem bók. Aztán volt időm jobban kiismerni… valahányszor találkoztunk, mindig úgy éreztem magam, mintha valami szakmai tréningen lennék, oktatott, magyarázta, hogy milyen fontos az érvényesülés, jó hogy azt nem kérdezte meg, „mi leszel, ha nagy leszel?”. Megbeszéltem ezt egy pszichológiát hallgató ismerősömmel: szerinte a szülei belenevelték a teljesíteni akarást, brutálisan, valószínűleg verték is kiskorában, most bizonyítani akar, különben bűnösnek érzi magát - bűntudatát szerinte a mai napig táplálják a szülei, szurkálódó megjegyzésekkel, kritikákkal, ő meg ezt visszaadja a világnak. Ez az ölelgetés dolog meg az lehet, hogy ennél nem tud és nem is akar tovább lépni... Ja, és mint számára minden, így egy párkapcsolat is inkább csatatér, harci helyzet, dominancia küzdelem, mint pusztán együtt lenni valakivel, akit szeretünk. Hát ez lehangoló volt. Mit eszek hát rajta? Ugyanis ez a fiú (egyébként 31 éves) egyáltalán nem volt helyes a szó általános értelmében, inkább egyfajta pozőr volt, (nekem ez a gyengém) melyhez egy egyedi kisugárzás is társult. Ő nagyon sok nőnek nem az esete, egy rétegnek viszont igen. Megtörtént eset: egy sörözőben beszélgetünk és egy fiatalabb sráccal belemerül valamilyen témába. A vita során nem vette észre, hogy inkább magából csinál hülyét, mert őrülten ragaszkodik az álláspontjához, próbálta érvekkel szétszedni a másik állítását, és büszkén nézett rám közben, hogy naa?, lealáztam, de a srác nem válaszolt neki egy idő után, és nem vette észre, hogy magából csinált hülyét. Szerinte két fajta ember él a világon: neurotikus és még neurotikusabb. De ez csak a számos bölcsességei közül a szelídebb. Már lemondtam róla. Ahogy a randikat is vele. Beszéltem neki minderről, hogy mi az, ami zavar… Azt hiszitek, megértette? Belátta kicsit is? Ááá…. Persze, hogy nem értette. Egy pillanat alatt nyafka kiscsaj lettem, elküldött a francba, de fél óra múlva felhívott és könyörgött, kezdjük elölről. Ezt eddig 3x játszotta el. És nincs több dobása…Ez az érzelmi hullámzás engem kiborít. Köszönöm, hogy elolvastátok. Szép napot mindenkinek: K.
